Útravalónak egy flkakon víz
(legyen mit inni a sós könnyek helyett)
és egy zacskó érdektelenség.
Asztalnyi várakozás amíg
a flakonon tükröződő csészéből
kiborul az utolsó perc is.
Az ellöttyenő jelent csak a
zacskó nyöszörgi egy kicsit.
Zörög az ürességtől,
amit belepakoltam,
a jövőképtelenségtől,
amit magammal viszek.
7 hozzászólás
Jól kiürítetted a lelkedet, de az érzések azért ott vannak. Jót gondolkodtam nálad.
Hanga
Kedves Sanna!
A jól megfogalmazott "semmitöl" amit magaddak viszel, biztossan nam fogsz elfáradni. A kérdés, persze marad: Muszaj egyáltalán elmenni. A könnyeket sem kell már ontani, mert
már William Shakespeare megirta egy kis rövid versben:
"A szerelem csak füst és könnyű pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere. "
Gondold meg újra, és csomagolj ismét mindent vissza ki.
üdv Toni
Ha el vagy keseredve és nincs jövőképed, ülj le kicsit és nézz magadba,vagy egy sima víztükörbe,ott meglátod az úton merre kell menni.
Szeretettel :hova
szia!
nagyon tetszenek a képeid!!és nagyon elgondolkodtató!és tetszik,ahogy folyamatában összekapcsolódnak a jelenetek.grat!
máskülönben sokszor én is így érzek és milyen jó,hogy írhatunk róla…
Szia Sanna!
Érdekesek a megszemélyesítéseid, a legkiemelkedőbb ez: "…kiborul az utolsó perc is." Kicsit lemondó a versed, mintha lezárnál valamit az életedben és kész lennél tovább indulni. Csak szerencsét tudok hozzá kívánni és azt mondani még, hogy nagyon-nagyon jól sikerült a versed!
Üdv,
Réka
Keves Sanna!
Csodálaos gondolaokat írál bele a versedbe. Azért – úgy-e, mint régi baráttól – elfogadod tőlem azt, hogy mindig olvasd el az írásodat, mielőtt fölteszed. Nem részletezem, mindjárt rájössz magadtól is, ha elolvasod.
Szeretettel: Kata
Kedves Sanna!
Nem semmi egy vers. Elgondolkodtatott. Megfogott a tartalma.
Ági