Keresem a helyem a világban,
félszegen, ahogy ráncot
szánt a kérdés a munkás homlokára,
holnapra tervezzen-e még,
s csiklandozza szakadt szívét
az időhiánya.
Keresem a helyem a világban,
mint gyermek,
ha homokvárat épít,
s csak akkor szól anyja szavára,
ha az meleg szóval hív.
Keresem a helyem a világban,
mint túlélő, ha aknák közzé lép,
és nem vágyik másra
csak egy párnára,
hogy lehajtsa fáradt fejét.
Keresem a helyem a világban,
ahogy munkás mozog a gyárban,
ha törékeny álmából rángatja vissza
az, ki éppen ragot kér.
Gyors mosolyt varr arcára,
ő is csak beépülő alkatrész.
Beépülő alkatrész
By Lantos Tímea
2 hozzászólás
Kedves Tímea!
nagyon szép képekkel "dolgozol".
tetszik, hogy sokáig kitartod az érzésed egy-egy szakaszon belül, és szépen lecseng a végére.
tetszenek a visszatérő sorok, a keretes szerkezet, a mindennapi titkokat megláttató gondolsatok, főleg a homokvárat építő gyermek képe, mélylélektan a javából.
szeretettel gratulálok: Szindbád
Kedves Tímea! Kényes kérdés, valóban sokan keresik ma helyüket a világban. Jól fogalmazod egy beépülő alkatrész lett az ember, egy robot, már ha van hová beépülnie! Jó, hogy írtál róla! Szeretettel Éva