Behódolás

Én mást akartam és nem ezt
a végtelen sivár világot,
nem bőrön átütő repeszt,
de már hiába is kiáltok,
a tört palack a szellemet
aligha tartja vissza többé,
gorombasága eltemet,
s borús jövőnk foszolja köddé.

Fölénk kerülve tornyosul,
derűs napunkat eltakarja,
ropogva torkomon szorul
halált hozón a böszme karja,
üvöltve tépi szerteszét
alig megálmodott reményem,
hiába szól a szentbeszéd,
mocsokba fojtja kőkeményen.

Az Istenét elűzte rég,
csupán a gőgje és a mérge,
hasítja félbe jellemét,
a torzuló, beteg dühére
bigott világom elcsitul,
kegyét remegve, félve lép el,
s e borzadályra válaszul
csupán imát rebegve térdel.