Békafiú tó vizében
meglátott egy békalányt.
Szerelem gyúlt a szívében
a szép békalány iránt.
Kerülgette, körbeúszta,
dicsérte a szépségét,
és az időt nem is húzta:
a lánytól egy csókot kért.
El is csattant békacsókjuk. –
Királylánnyá vált a lány.
Kiugrott a vízből: hó-rukk!
Párja most is sír talán.
4 hozzászólás
Kedves Balázs!
Öröm az ürömben a versed, röhögtem rajta, bár lehet, hogy a békafiú miatt sírnom kellett volna. Szépen csengők a rímeid, látom, a szótagokra is figyeltél.
Ötös!
Réka
🙂 Nagyon aranyos, frappáns, lényegretörő, nekem tetszik.
Üdv,
Poppy
Ügyes, aranyos vers, olyan " igazán gyerekeknek való" !!
Üdv, Kelemen
Nagyon hangulatos, aranyos gyermek-vers. De mi, felnőttek is élvezettel olvassuk.
Üdvözlettel: Kata