Foggal, körömmel- kínból
Önmagamnak ácsolt feszület,
Pöffeszkedik vállamon.
Évek óta rogyaszt, földre vet.
Dörrenve landol, holtak porain.
Élő vérrel locsolva hamvaik.
Az én vörsölő életemmel,
Mit jajongva, bőszen ver a szív,
Keserű haraggal tűrve
Ostoba harcaim.
A vas is sírt, mikor láncom
Belőle a sors verte nekem
Izzó, tüzes parázs ágyon
Tehetetlen hevert.
Égett testét, pörölycsapások
Görbítették, formálták alakra.
Akár a vadakra,
Tekerte karomra láncát,
Béklyóba, megbilincselve
Tűrök, hisz a vas is tűrte
A kalapács szomorú dalát…
13 hozzászólás
Hm…
"a vas is sírt"
Valahogy érdekes, de az jutott eszembe, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
Nem feltétlenül igaz minden esetben, de mindenesetre, ha irányítani nem is -hiszen arra ott a Gondviselés- terelgetni talán tudjuk a saját sorsunkat…
Nagyon érdekes vers.
Igazán jó képekkel és rímekkel. Nagyon közel érzem magamhoz a mondanivalóját, mert némely sorod mintha szívemből szólt volna. Egy apró hibát benne felejtettél – a második vszk. második sorának utolsó szava, nyilván elírás csak.
Őszintén gratulálok. Jó volt olvasni.
A.
Köszönöm a hozzászólásokat. Örülök, ha tetszik. Angelface, köszönöm, hogy szóltál, fel se tűnt. Most ki is javítom:)
Kedves Ralf!
Nagyon-nagyon tetszik! Mély mondanivaló, gyönyörű képek és nagyszerű megfogalmazás!
Szeretem az elgondolkodtató verseket, és ez nagyon is az…. szóval ezt is szeretem
Üdv a körünkben, és remélem még sok ehhez hasonló gyöngyszemet olvashatunk Tőled!
Gratulálok!
Szeretettel, Jodie
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik. És köszönöm a fogadtatást:) Én is bízom benne, hogy lesz még egy-két ötletem::)
Szia Kedves Ralf! ( Szép neved van!):)
A tartalom nagyon jó, viszont nem tudom eldönteni végül is milyen rímeket használsz, mert olyan vegyes…:)
Vagy turmix?:):):)
Szeretettel köszöntelek én is…
Üdv: Lyza
Köszönöm, Lyza:)
Így van, ez egy turmix:)
Jobb, mint a másik műved.
Itt legalább nem érzem azt az iszonyatos istenkáromló dühöt.
A képek is érdekesebbek, a stílus is költőibb.
Próbálkozz csak tovább!
Üdv.:Tamás
Tetszik eme műved kedves Ralf. "A kalapács szomorú dalát"
Elgondolkodtat ez a vers.
Mit tehetünk mást mint tűrünk.. de vajon nem a mi kezünkben van-e a "kulcs", ami megszabadít önnön béklyóinktól?
Üdv:
Abigail
Köszönöm a hozzászólásokat!
Lehet, hogy a kulcs ott rejlik valahol, de meg kell találni, és az lehet, hogy nem olyan egyszerű:)
Kedves Ralf!
Remek képzelőerőd van!Érdekes vers!
Üdv:Ági
Köszönet!:)