Világ vétke, teremtése,
zokszó nélkül csúszik félre,
ablak alatt sámli dagad,
rajta csücsül komor alak.
Térde zúzva, arca sáros,
bejárta az egész várost,
ragrím kupac, hamis kacaj
felhalmozva a pad alatt.
Tonnaszámra kapta átkát,
tüzet okádott egy sárkány,
hiába a bűvös jó szó,
neki ez már nem oly vonzó,
tolla alól sületlenség,
kerül elő, nem mesterség.