mely felemészti gyenge szívemet,
mely mint vad bika, ha vöröst lát,
és merész matadort mögötte,
meglódul belül.
Meglódul belül,
és kitörni vágy.
Nem tudom, miért van… ha itt vagy,
lelkem újra és újra szárnyra kap,
ajkam újra és újra szomjazza,
testem újra és újra kívánja
éltető csókod.
Éltet a csókod,
hogyha velem vagy.
Azt sem tudom, miért, de félek…
várj! tudom mégis! hogy elhagysz engem.
Bízom és hiszek és remélem,
hogy örökké itt maradsz mellettem,
s védve ölelsz át.
Védve ölelsz át,
mert nagyon félek.
Két karodban feledem, szívem,
mi lelkembe ég, mint forró nyila
a Szerelemnek… s zeng az ének:
„Lelkem megvadult táltos paripa,
mely csak érted él.
Mely csak érted él,
míg dobog szívem.”
5 hozzászólás
Boldog ember az, akihez ilyen verset írnak.
„Azt sem tudom, miért, de félek…
várj! tudom mégis! hogy elhagysz engem.
Bízom és hiszek és remélem,
hogy örökké itt maradsz mellettem,
s védve ölelsz át.
Védve ölelsz át,
mert nagyon félek.”
Először nem tudom, aztán mégis tudom, miért félek, aztán megint „hiszek és remélek”, aztán végül mégis csak félek. Hát nem tudom én sem…
Az én fogalmaim szerint az a normális, ha a férfi nyújt védelmet a hölgynek, nem pedig ő keres nyüszítve védelemet a "gyengébb" nemnél.
A befejezés pedig, a giccs iskolapéldája.
Kedves szerelmes verset írtál valakihez! Rozáliával egyetértve, én is azt mondom, boldog lehet, akihez írtad a költeményt. Szép, tetszetős formában adtad közre, jó magyarsággal, érthetően fogalmazva. Az erős kritikákból vond le a következtetést, de ne szegje kedvedet, mivel érzéked van a verseléshez. Ahányan vagyunk, mindenki más szempontból figyeli a föltett munkákat.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Joxemi!
A versed talán nem a költészet legteteje, de közölünk senki sem egy Radnóti. Mindenképpen bátornak tartalak azért, mert fel mered vállalni az érzéseidet, akár a gyengeségeidet, félelmeidet is, erre nem sok "bátor" férfinak van mersze.
Sya Kedvesem!!!
NAGYON SOK BOLDOG SZÜLINAPOT NEKED!!!
Látom sok jó kritikát kaptál!
Msn-en mikor látlak??
pussy Bella