a vállamon,
tovább tetováltatom,
hogy tekintete szintén
legyen énrajtam,
s elveszettként
is megmaradjam,
mint tüzelő fán
a bódító akác,
zsenge oldalason
a fűszeres pác.
Vagy csak a vagy,
az örökös jelen,
a folyton
háborgó félelem.
Vagy csak
a jövő, ami mindig
ködbe vész,
mert jelentéktelen,
csenevész.
Vagy csak
a múlt,
ami fáj nagyon,
de ha mennie kell,
hadd menjen.
Hagyom.
15 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Különös gondolatok,hasonlatok!
Nagyon jól sikerült kifejezned az egyén töprengéseit,félelmeit!
"Vagy csak a vagy,
az örökös jelen,
a folyton
háborgó félelem."
Ez a hasonlat különösen tetszett:
"s elveszettként
is megmaradjam,
mint tüzelő fán
a bódító akác2
Csoda jó írás!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Hát akkor, aznap délután, éppen így jártam.
🙂
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz,
A szent és a profán, na meg az idősíkok különös egyvelege ez a vers. Tetszéssel olvastam. 🙂
Ginko
Kedve Ginko!
Nagyon különös megközelítés, szent és profán. De miért is ne? Hiszen ha jobban belegondolunk, akkor létezésünk már önmagában szent, és cselekedeteink pedig profánok, mert ez a részünk az anyaghoz kötődik.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Igazán nagyon tetszett ez a versed, a mai kedvencem, sőt. Hangulatszülte, de hitre épül, és nagyon frappáns.
Laca 😊
Kedves Laca!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Igazán remekül sikerült ez a versed, mondhatni telitalálat. Hiszem, hogy sokan érezünk így, vagy nagyon hasonlóan. Mindannyian benne vagyunk egy kicsit. Kicsit talán magunkénak érezzük. Gratulálok szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Ha tetszett a vers, akkor csak remélni tudom, hogy nem lettől tőle szomorú.
Köszönöm gondolataidat.
Szeretettel: Szabolcs
Szia eferesz. 🙂
Borongós bölcselet. 🙂
Belváros – erről most előttem is az a kép jelenik meg, ami előtted, hiszen az utóbbi időben megfordultam a közelében néhányszor, és még nincs vége.
Átérezhető a versed, és nagyon a tiéd. Ennek egyik bizonyítékaként kiemelem sajátos szóképzésedet: "megmaradjam". Eszembe nem jutott volna ezt az igét tárgyas ragozással használni, pedig sok lehetőség és tartalom van benne, mint ahogy itt meg is mutatkozik.
Maga a szerkezet következetesen épített, zárása határozott a meghatározhatatlanban. Hatalmas legyintés és sóhaj.
Efereszes (ezt nem a "kölcsön kenyér" miatt mondom). Van egy kialakult stílusod, ez egyre jobban letisztul.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Szabolcs! 🙂
Borongós bölcselet. 🙂
Belváros – erről most előttem is ugyanaz a kép jelenik meg, amelyik előtted, hiszen az utóbbi időben megfordultam a közelében néhányszor, és még nincs vége.
Átérezhető a versed, és nagyon a tiéd. Ennek egyik bizonyítékaként kiemelem sajátos szóképzésedet: "megmaradjam". Eszembe nem jutott volna ezt az igét tárgyas ragozással használni, pedig sok lehetőség és tartalom van benne, mint ahogy itt meg is mutatkozik.
Maga a szerkezet következetesen épített, zárása határozott a meghatározhatatlanban. Hatalmas legyintés és sóhaj.
Efereszes (ezt nem a "kölcsön kenyér" miatt mondom). Van egy kialakult stílusod, ez egyre jobban letisztul.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Bizony, hogy sok lehetőség van, mindig. Én most ezt választottam, mert így éreztem akkor helysenek.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Hadd menjen! Múljon csak el, minden ami rossz, ami fáj! Klassz vers! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Köszönöm szépen.
Megy is, marad is, most már a tiétek is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon kerek, egész ez a versed. József Attila Nem emel föl… és az Eszmélet c. verseinek néhány gondolatát juttatja eszembe. Jó vers.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Köszönöm szépen soraidat, és azt, hogy személyesen is találkozhattam veled.
🙂
Szeretettel: Szabolcs