Bénán állok itt a szívemmel,
Árva a lelkem, mint kit a hideg lel.
Csukott szemmel is látom a szemedet,
Bár lecsókolhatnám, mikor látom könnyeidet.
Lelkem izzó parázs… éget a vágy,
Nincs, ki megmondaná, az ok, maga a hiány?
Ölelni Téged, szeretve karjaimba zárni,
Sudár tested minden zegzugát, sugárzó szemed látni.
Látni, mikor az élvezettől ívbe feszül a tested,
Mikor zihálva megpihennél karomba, és sóhajtod a nevem.
Bár az álmok, a csodák kapuja megnyílhatna nekünk,
S egybeforrhatna „bánattól szűkölő” elmúlt, s jövő életünk…
2 hozzászólás
Kedves Rudy !
Bizony talán maga a hiány érzése…
Remélem álmaid valóssággá vállnak !
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Igen az álmok furcsa dolgokat tudnak "művelni" bennünk. Ez a "hiányokkal" is így van! A hiány érzetével is ugyanez a helyzet, mert sokm esetben, teljesen félrevezethet minket, a valóság talajáról is elmozdítva. Olyan "érzületeket" okozhat amit nehéz kezelni, úrrá lenni rajta, racionálisan. Lelkierőt igénylő és embert-próbáló….
Köszönöm kedves bátorító szavaid, szeretettel: Rudy