Romantika kéz a kézben,
ülünk a tihanyi réven,
te énekelsz, én hallgatom,
alattunk ring a Balaton.
A te külsőd előkelő,
elpirul egy bárányfelhő,
ott sétál a nyári égen,
…megáll, nem megy tovább mégsem.
Csodálja az alakodat,
visszafordul, kézcsókot ad,
meghatódva tekint széjjel,
s elúszik a forró széllel.
Az én szemem könnybe lábad,
látván csodás ívű szádat,
sudár nyakad, csillag-szemed,
gyorsan elfut a nyár veled.
Hogyha őszi ködök jönnek,
nem bánom, mert veled könnyebb,
mikor hull a sárga levél
arany hajad földig leér.
Tekinteted, üde tavasz,
egész télen velem maradsz,
arcod piros, zöld a sálad,
vállamhoz ér forró vállad.
Feltárul a kettőnk titka,
bennünk él a romantika,
annyi szépet mesél nékünk,
míg létezünk, benne élünk.