Bertolt Brecht:
Erinnerung an die Marie A.
1
An jenem Tag im blauen Mond September
Still unter einem jungen Pflaumenbaum
Da hielt ich sie, die stille bleiche Liebe
In meinem Arm wie einen holden Traum.
Und über uns im schönen Sommerhimmel
War eine Wolke, die ich lange sah
Sie war sehr weiß und ungeheuer oben
Und als ich aufsah, war sie nimmer da.
2
Seit jenem Tag sind viele, viele Monde
Geschwommen still hinunter und vorbei
Die Pflaumenbäume sind wohl abgehauen
Und fragst du mich, was mit der Liebe sei?
So sag ich dir: Ich kann mich nicht erinnern.
Und doch, gewiß, ich weiß schon, was du meinst
Doch ihr Gesicht, das weiß ich wirklich nimmer
Ich weiß nur mehr: Ich küsste es dereinst.
3
Und auch den Kuss, ich hätt’ ihn längst vergessen
Wenn nicht die Wolke da gewesen wär
Die weiß ich noch und werd ich immer wissen
Sie war sehr weiß und kam von oben her.
Die Pflaumenbäume blühn vielleicht noch immer
Und jene Frau hat jetzt vielleicht das siebte Kind
Doch jene Wolke blühte nur Minuten
Und als ich aufsah, schwand sie schon im Wind.
(1920) |
Bertolt Brecht:
Marie A-ra emlékezve
1
Ama napon, kék holdú szeptember volt,
Fiatal szilvafa alatt, csendben,
Őt tartottam, halk, halovány szerelmem,
Mint szép álmot, fogtam a kezemben.
És felettünk a csodás nyári égbolt,
Felhő úszott, és láttam is hosszan,
Nagyon fehér volt, irtóra magasan,
És felnéztem, de eltűnt már onnan.
2
Ama nap óta biza sok-sok holdnap
Csendben leúszott, tett görbe ívet.
A szilvafák, úgy tűnik, már leléptek,
Kérded, hogy a szerelemmel mi lett?
Hát, azt mondom: Arra meg ki emlékszik.
Kérdésednek tudom, van alapja,
De az arca bizony tényleg nem rémlik,
Csak azt tudom: csókoltam valaha.
3
Meg a csók is: Rég elfeledtem volna,
Ha az a felhő nem ég úgy belém.
Az belevájta magát tudatomba,
Fehér volt és fentről repült felém.
Tán szilva-virágzás a máig elér,
És a nőnél megjön a hetedik gyerek.
Csak pár percig virágzott az a felhő,
S míg felnéztem, elvitték a szelek.
(1920)
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Megvallom, hogy már más fordításban is olvastam. Nekem ez is, az is tetszett. Olyan szép és gazdag ez a vers, hogy akár még több fordító tollából is szívesen elolvasnám.
Köszönettel és szeretettel: Rita 🙂
Igen, valóban szép. Köszönöm, Rita!