Hasaltam az ég alatt
– Betonerdő, füstvirág –
S vígan jött az éjszaka.
Menekülő embertömeg,
– A féltve őrzött szemetek –
Ritkul annak zaja-zöre.
Semmiségben bandukol
– Élőnek a holt király –
Halhatatlan halk humor.
Az árnyékok a fák között
– Tábortűz között betegek –
Rágyújtanak majd pár röhög.
Előbúvó koldusok,
– Gazdagok regimentje –
Hallani, hogy hol szuszog.
Zsákban őrzött kristálykastély
– Nappal kacag beton szerte –
Szegény ordít: „Itt nem laknék!”
Napra kész domboldalon
– S szegénynek neki mennek –
Szegénynek a fájdalom
Még erősebb mikor látja,
– Demokrácián nevetnek. –
Hogy senki sincs, ki megszánja.