Betörve, mint a vadló,
igába fogva, földre-néző fejjel,
körmömön kopogó patkó,
billogom tudatomba égetett jel.
Hajtóm káromkodása,
s ostora sűrűn csattan,
húzok lábam elé nézve,
kezes igásló öntudatban.
Megyek a zabos-tarisznya után,
jámboran nézve ez nem kevés,
s ha megsímogatnak olykor,
gerincemre gurul a remegés.
Szép szemem kiszáradt,
az út pora nem selyem fű,
bármikor elcserélhetnek,
nincs megszeghetetlen eskü.
S ha vén gebe leszek,
utam végén a vágóhíd vár rám,
egy gödör, vagy egy dögkút,
nem égbe-vezető szivárvány.
Orrlikam tágul, szabadság
szaga van a kihívó szélnek,
de tudnék-e még vágtázni,
vagy csak álmodni tudok szépet…?
3 hozzászólás
Nem rossz, vannak benne nagyon jó képek, szókapcsolatok. Talán egy kicsit elmélyíthetted volna, mert így nem annyira szimbolikus a “lólét”, nem érződik át, hogy te csupán szimbólumként használod az állatot, időnként kicsit elvonatkoztathattál volna. De egyébként nagyon jól viszed végig a rabság-létet a versen, ügyesen fokozva az érzést az elmúlásig, s az esetleges változtatásig. Nagyon profi! Még egy tanács: itt-ott a hosszabb, közhelyesebb szavak helyett lehetett volna egy két elvonatkoztatottabb (pl. megszeghetetlen – hosszú, megtöri a ritmust, találsz te helyette jobbat is), és nem muszáj annyira ragszkodni a formához, mert itt-ott, amikor egy-egy szó a szótagszáma miatt megtöri a ritmust, létszik rajta, hogy “izzadságszagú”, sokáig kerested, hogy oda beférjen valahogy. Bontsd nyugodtan a formát!!
Félre ne érts, én nem leszólni akartalak, sőt, inkább csak jó tanácsokkal ellátni. Ha nem látnék benned tehetséget, nem írtam volna ennyit. Alakul ez… lesz ez még ennél is jobb!
Nekem nagyon tetszett!Igazán jó!Láttam magam előtt az egészet.”Orrlikam tágul”…
Én is érzem ezt a szelet,én most tudok “vágtázni”!Kívánom Neked is!Gratulálok!
…..:):)szabadságvágy söpör végig verseden!!!!!!!!!!!!!!!….nagyon jó a befejező vszk!!!!!:):)……érzékletes képekkel:):):)….doratea