Nyitva maradt az ablak, vártam, hogy belép rajta a nagyvilág, de nem.
Csak az éj kopogtatott, szellőbotjával félrelebbentette a függönyt,
és csodálkozva látta, még nem alszom.
A holdjuhász épp akkor terelte össze csillagbárányait, fényes képet festett
az elkúszó felhők halvány mosolyára, s ők vitték magukkal.
Láttam. Egyedül láttam.
De nem, látták a cikázó denevérek, az utca lámpájának fényénél röpködő lepkék,
látták a virágok színes szirmai, s az a kóbor kutya, ki ugyan úgy egyedül volt, mint én,
látta az öreg országút, ahogy futott a semmibe, látta az árokszélén a vad bogáncs,
az a tüskés sündisznó, ki épp ott matatott az almafa alatt.
Olyan sokan látták, csak épp te nem.
Mert abban a képben szív dobogott, egy lélek vitte tenyerén, s hiába verte az éj
szellőbotjával az ablakod, zárva maradt, örökre.
Bezárva örökre
By harcsa
9 hozzászólás
Szép, szépirodalmi!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
Ha a kerek egészet nézem, akkor bizony szép gondolatokat találtam itt. A képek közül több is megigézett. Ez azt jelenti nálam, hogy időt töltöttem velük, mert érdemes volt mélyre is menni.
Néhol elakadtam a stilisztika, illetve a helyesírás szabályai miatt. Jelzem, hogy hol:
A "szellőbotjával" után nem kell vessző. A "félrelebbentette" az így helyes, mert egy szó.
" és csodálkozva látta, hogy még nem alszom". A "hogy" az kell ide. Vagy a pontosvessző. A "fényes képet festett" után nem kell vessző. Az "országút" az egy szó, a "sündisznó" után nem kell vessző, mint ahogy a "csak épp" után sem. A zárásnál így lenne helyes: "mert abba(N) a képben".
A tartalom megfogott, mert van benne elég mondanivaló. Stilisztikailag még dolgoznod kell rajta, illetve nem ezen, hanem majd a következőn.
Nagyon tetszett, mert kerek a történet. Várom további alkotásaid!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy olvastad.
Lehet, hogy túl sok vesszőt használtam, talán azért, mert akadozott a gondolat, néha megállt, és csak nehezen indult el újra. Mint ahogy egy képtárban, egy szép kép előtt állva, próbálunk a részletek re is odafigyelni, és nem csak egybe nézni az egészet, és ha tetszik egy kép oda többször is visszamegyünk, elidőzünk.
Köszönöm az értő hozzászólásodat.
Örültem neked.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa !
Nagyon szép gondolatfüzérek, örömmel olvastalak, mint mindig !
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Nekem nagy öröm, ha olvasod az írásaimat.
Köszönöm.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
Nagyon tetszik a gondolatsor (a kategória nem).
Visszajöttem, mert érdemes (szoktam ilyeneket tenni másnál is).
Nehéz nekem ez a forma, csak cammogtam… a kezdetén.
Első véleményem már nálad. Azóta többször betértem ide az élmény, meg a vonzás törvénye miatt. Azt látom, hogy a kategória nem az igazi, sőt!!!
Minél többször vagyok itt, annál inkább érzékletes számomra, hogy festménybe illő a kép, bennem meg is jelent (imádott Egry Józsefem palettájával látok csak, előtte-utána vak vagyok), gyönyörűen ábrázolsz élethelyzetet lírailag, de festőileg is.
Engem egészen magával ragadott a kép, amit itt találtam. Mostanra értem meg arra, hogy komplexen lássak mindent, amit mondani akartál.
Van egy biccenés bennem most is, de nem mondom el…
A záró két sorban kiadtad a lelked. Már előtte is, de ott összegződött.
Visszajáró lélek vagyok, bocsi.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Harcsa!
Változatlanul Te vagy a kedvenc prózavers íróm a Napvilágon… Tudod, hiszen írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a prózaverseket (annak idején én kértem, hogy legyen ez a forma is itt, az oldalon). Jónéhány éve igen közel áll a szívemhez, hiszen ebben a formában igazán szabadon születhetnek a költemények, esztétikával bőven "fűszerezve"… jó írni is, és olvasni is; olvasni főleg akkor, ha képes úgy megérinteni, mint engem a Te írásaid.
Örülök, hogy rátaláltam a versedre, és olvashattam!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nagyon jól estek a szavaid, igazán.
Szeretem ezt a formát, pontosan azért amit leírtál.
Köszönöm szépen.
Üdv: harcsa