míg meleg-márvány bőrödön siklik kezem kutató álma
türkizt-játszó íriszedben a lelkem örömtáncát járja
testemre a vágyak szülte percek peregnek halványulva
s nem bánnám ha az éj titkos szava a bíbor-égig nyúlna
Mivel egyesével nem tudom megköszönni a hozzászólásotoka, így egyben: köszönöm 🙂
Brúnó, hát igen, ilyesmit sosem lehet bánni 🙂
Z., igen ez meg van alapozva:-)
Hanga
9 hozzászólás
Bizonyára megalapozott a lelkesedésed…Grt.Z
Szia!
Ilyesmit nem is lehet bánni:-)
Mivel egyesével nem tudom megköszönni a hozzászólásotoka, így egyben: köszönöm 🙂
Brúnó, hát igen, ilyesmit sosem lehet bánni 🙂
Z., igen ez meg van alapozva:-)
Hanga
szia Hanga!
E versből egy momentumot emelnék ki:
ez pedig a "szem a lélek tükre" nevezetű
örökbecsű igazság, melyet a második
sorban ügyesen újjáteremtettél…
ölel
leslie
leslie, köszönöm, itt is, örökbecsű igazságodat 🙂
Öleléssel:
Hanga.
kedves Hanga!
a rímeid szépek – a "kezem kutató álma" szintagma nekem nem áll össze… szerintem ez kicsit képzavaros.
sn
Szia SajnosNem!
Köszönöm őszinte véleményed, igen, lehet, hogy képzavaros, de két ember biztosan érti 🙂
Üdv!
Hanga
lehet, hogy két embernek mond valami, de én nem vagyok e két ember közt:)
most erre mit mondjak? hogy sajnos nem, SajnosNem? 🙂
Üdv!
Hanga