Ismerek egy fiút, akit igencsak furcsállok,
Életében gyakran tűnnek fel csinos, új lányok.
Látszólag biztos a szerelem, s szilárd az egyensúly,
Egekben táncoló szíve éhes s forró lángra gyúl.
Ő azt állítja, boldog, mégis van egy igen rejtélyes oldala,
Számos tanújelét adja, s erről énekel a fényes Hold dala.
A vak is világosan látja, hogy kacsintgat ő a másik irányba,
A hajlamai kérlelhetetlenül sodorják bele a szilánkba!
Tudatosult benne, hogy ez már nem mehet tovább, s színt kell vallania,
Hiszen nem akar halálos sebbel zuhanni a végzet karmaiba!
Senki nem lesz kíméletes vele, hogyha hazudik!
Vajon egy elfojtott, ifjúkori vágya lapul itt,
Mely föl akar törni, az érzékek válsága?
Mikor veszett el a nemi identitása?
A kétely nem szűnt meg, marja a teher, ennyit nem bír el!
Meddig boldogulhat a jövőben bipoláris szívvel?
A lányokat szereti, vagy önmagától rejtőzik csupán,
Mert nem akar normaszegő lenni, kit a nagy többség utál?
Érzi a kötődést, mégsem tud felszabadulni,
Gyáva és visszaeső ő, nem tud megjavulni!
Nem jut előre, közben áltatja, s tönkre teszi társát,
Becsület helyett, amit elkövet, az önző zsiványság!
Hűséget ígért, nem ingadozást, s most kapkod tévesen.
Szégyelli, miért kell itt tartani huszonöt évesen?
A megdöbbentő szégyen nem a valóság, ami igaz,
A tisztátalan hazugság a tett, mely leginkább riaszt.
Elkötelezett férfinek nincs joga két külön színpadon szerepelni,
Másnak is számít az adott szó mindig, ezt olyan fájdalmas kevesellni!
Az légy, aki vagy, száz százalékig őszinte magadhoz,
Dönts minden következménnyel, s pusztán utána fogadkozz!
De ha már kapcsolatba léptél, akármelyik oldalon, rögtön írd fel:
Többé nem nézek félre, s megegyezést kötök a bipoláris szívvel!
8 hozzászólás
Kedves Tamás!
Egy komoly téma, őszinte megitélése. Igen, vannak ilyenek akik csak a látszatnak, és a látszattal élnek. Utánna ezek kérdezik mindig, miért nem tart egy kapcsolatm se sokáig.
Pedig tudniuk kellene, minden szerepnek egyszer vége van. Nem tudom megértesz-e engemet annak ellenére amit nekem tegnap A nagy Titokra egy úr" irt: "a helyesírási hibái és magyartalansága meghaladták a tolerancia küszöbömet. Hittel vallom, hogy a betűk ismerete nem azonos az írni tudással. Esetedben az írástudással sem."
Tegnap egy kicsit mellbevágot, de ma már nem annyira fáj mint tegnap. A versedben szépen megfogalmaztad, a nem igazi ember képét. Nekem is tegnap volt alkalmam eggyet megismerni.
Üdv Toni
Kedves Toni!
Hát nem tudom, milyen ember az, aki ilyet mert neked írni, valószínűleg csak egy önelégült senki, aki élvezetét leli abban, hogy másokat bántson, de magában a gerendát sem látja meg soha. Én úgy gondolom, a te verseid a helyesírási hibák ellenére is tele vannak magyarságtudattal, hazaszeretettel, emberséggel és megértéssel más emberek felé, az úriember, aki ezt írta neked, nem hiszem, hogy ezek közül bármelyikkel is rendelkezik.
Igaz magyar vagy, mert külföldön is felvállalod az anyanyelvedet, a kultúrádat és annál szebb küdetés nincs, ha valaki idegen országban gyarapítja a hazája irodalmát igazi kincsekkel. Csak meghajolni tudok előtted, erre nagyon kevesen lennének képesek.
A betűtudás tényleg nem egyenlő az írástudással, te pedig én állítom, remekül értesz az íráshoz.
Úgyhogy ne foglalkozz ilyen hamis emberekkel, csak járt az utad és írj további nagyszerű műveket!
Barátsággal: Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon szépen kőszönöm, vigasztaló szavaidat, én azért neki is megköszöntem a szavait, és hogy már évekkel ezelött volt alkalmam egy "igazi" magyart megismerni, és hogy megadta a lehetőséget arra, hogy most a másikat is megismertem. Tudod, ő nem sérteni akart engem, mert akkor belső levelet irt volna, ő engem nevetségessé akart tenni mindenki elött aki a kommentet olvassa.. Mégegyszer köszönök mindent
üdv. Toni
Szia!
Egy ismét jól sikerült vers. Gratulálok
(Egyetlenegy tipp: szerintem a második sorban a 'lányok' szó 'leányok'-ra alakítva sokkal jobban hangzóvá tenné az egész sort, illetve az előtte lévőt. Nézd meg, hátha neked is jobban tetszene úgy. – ha esetleg mégsem, akkor sincs baj, mert így is nagyon jó. 🙂 )
Üdv. Tyrael
Illetve még egy apróság: Talán még emlékszel, hogy Nyomorúság és megaláztatás c. versednél azt írtad egy hozzászólásban, hogy nem ismered Joanne Kathleen Rowling-ot. Szerintem biztos, hogy ismered: alig van valaki a világon, aki nem hallott még róla, ha másról nem is, de a Harry Potterről. – Talán az zavart meg, hogy nem mint 'J.K. Rowling' látod.
Ha nem így lenne, akkor elnézésed kérem, de úgy éreztem, ezt muszáj leírnom 🙂
Mégegyszer
üdv. Tyrael
Szia Tyrael!
Igazad van, tényleg megzavart, azt tudom, ki írta a Harry Pottert, olvastam is belőle, bár nem igazán tetszett. Igen, egy másik szerzőre gondoltam és nem ugrott be, kiről van szó. Most már minden világos.
Köszi, hogy írtál, a javaslatodat megfontolom, tudod, úgy próbáltam megírni, hogy a szótagszám is kijöjjön, de lehet, hogy neked van igazad, még gondolkozom rajta. Köszi a tippet és örülök, hogy ismét írtál!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon szupi lett a versed! Sajnos én is ismerek ilyen embereket. Egyet főleg, rá teljesen illik a versed. Persze ő is fiatal, fősulis volt vagy még az, s nála is mindig ezt láttam. Bár sokat nem foglalkoztam vele, de azért mindenkinek feltűnt.
A versre visszatérve: nekem nagyon bejött! Jól megírtad! Gratula!
Üdv: Lady Nairi
Szia Nairi!
Tudod, arra jöttem rá, ha az embereket közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy sokkal több mindenkinek van ilyen titka, mint gondolnánk.
Valahogy leplezik előttünk, de nem tudják hosszabb ideig.
Szerintem az a nagy probléma, ha valaki ezt nem tudja vagy nem meri felvállani és akár egész életében így él, pedig soha nem szégyen szembenézni a valósággal és kimondani: én ilyen és ilyen vagyok!
Persze engem se érdekel mások magánélete, beleszólni sem akarok, csak gondoltam, írok róla, mert ez egy teljesen hétköznapi téma.
Örülök, hogy tetszett és köszönöm szépen a kedeves szavaid, mindig nagyon jól esik, ha írsz!
Üdv.:Tamás