Birkaörzők

Szellem jár körbe,
rohanó zűrös arcképpel,
testén futó mocska
a birkaembereknek.
Elcipeli, mit más levedlett,
s megcsukló térde
sóhajt csak fel:
„Eresszetek, eresszetek!”
De csak körbefogják,
arcát véresre vágják,
szemét kikarcolják:
„Légy arctalan,
légy vak,
csak azt értsd mint kántálnak,
unos-untalan a birkaszavak!”
Menekülnél?
Szellemként eltűnnél?
Utánad mennek bárhová,
szívet kivájó keselyűk szárnya alá,
véralvasztó nap tüze alá,
fullasztó tengerhullám alá,
bárhová, hol meghalnál,
hol elhagynád szellemtested,
hogy igaz-nemes ember lehess,
De még meghalnod sem lehet…
Mások szabdalják szét tested,
s eldobják rajzó vad szájába,
röhögnek tépett hullád látva,
hogy „No lám, eggyel kevesebb
elkószált nem-birka ember,
kinek csak kivérzett feje lehet
a nyáj egyetlen védelme…”