Vannak napok, hogy egy barátom beszél velem,
Saját nyugalmam más bajában lelem.
Elmondja őszintén minden gondját, baját,
Teljes lelkem érzi át élete súlyát.
Földi életemben sosem hagy hidegen,
Ha hozzám szól ismerős, vagy idegen.
Hiszen emberi fájdalom hozza az életet,
Hallgatom, mert hallgatás ad csak két kezet.
Néma magányomban sikolt a fájdalom,
Békés létem, ha segít teljesen átadom.
Magányom az érzés én vagyok Veled,
Ha téged hallgatlak, könnyebb lesz életed.
Magányom hangja csak Neked kiállt,
Szólj hozzám, és nem szenvedsz hiányt.
Léted élted, de kell, hogy hozzám szólj,
Magasztos életedről most nekem szónokolj.
3 hozzászólás
Kedves kis vers, és azt hiszem hogy sok ilyen érzületű ember kellena ebben a világban.
Köszönöm hogy olvastalak.
üdv.
Anikó
Szia!
Köszöntelek oldalamon. Igen én mindenkit meghallgatok, hisz talán így is segíthetek.
Gyönyörűen megfogalmaztad azt az érzést, amit én látok benne, hogy most már Rád is kellene figyelni, Te már tettél eleget.
Ha nem így gondoltad, az sem baj, a versed így is felkavart.
Nagyon megfogott.
Köszi, hogy olvashattalak!
Üdvi: dp.