Bizonytalan
Ne törjetek
bennem össze
mindent.
Talán fontosak.
Ne akarjátok, hogy
azt tegyem, amit mondtok,
hogy
törve építsek
mert
talán
talán nem tudom
mit török majd
és talán
egy újabb világháborút építek
a szépség romjain.
—
Megölelem és összeroppantom
a világot.
Kifolyik alólam,
mint az eddigi valóság,
ami ott dörgölőzött
lábaidnál.
Most minden
minden változik,
mintha egy őrült
üldözné a megszokottat.
Védeni akarlak
nem érni hozzád,
és mégis
már tekintetemtől
szilánkokban a földre hullsz.
A zene elhalt
és most
rémiszt a dobogás.
Az éjjel talán
köpenyébe zár ma már
és csillagalakban
köréd az égre szór.
Hallgasd, hogy lüktet köröttünk
a világegyetem,
s csak alattunk
forog tovább másként
e balga Föld.
2 hozzászólás
Hangulatos, furcsa. Jó. :))
Szia Liz!
Átérzem amit írtál. Az a fránya bizonytalanság a földre taszítja az embert. A vers olyan, mint egy segélykérés. Olyanoktól, akik talán nem értik a lényeget. Valamiféle végső menedék, amit nem akárki kínálhat, csak az, aki megérti. Tehát hatalmas vergődés és csapda. Azt hiszem, nekem sikerült átélnem a helyzetet.
Gyönyörű és formabontó vers. Nagyon tetszett!
Szeretettel: Kankalin