Börtönbe zárták a szavakat.
Súlyos pecsétjük az árulás vádja.
Én egyet mégis szabadon engedek,
Amíg tettemet a hóhér nem látja.
Hozzád küldöm el, ha föladod és sírsz
Az egyetlen hű és önzetlen szót: bízz!
Üres éter lett a levegő.
A természetből kiveszett a lélek.
Nincs kit ölelni a jéghideg házban,
S a szépségüket elfojtják a rétek.
A kínzó felejtés sötét sarkában
Elvérzel a vég zsugori markában.
Nem győzöd a sorscsapásokat.
Kiáltásod meddő önigazolás.
Ádázul csúfolt meg a remény s a hit,
Elmaradt az ígért fölkapaszkodás.
Mégsem véletlen jöttél e világra,
Még oly sok dolgod van, nem élsz hiába!
Börtönbe zárták a szavakat.
A süket kamrákban értelmük vesztik.
Én egyet most mégis kiszabadítok,
Mielőtt az életből kirekesztik.
A Teremtő számít rád, míg terhet bírsz,
Nagy terve van veled, így hát benne bízz!
10 hozzászólás
Tetszik a munkád. E két sor különösen: "Mégsem véletlen jöttél e világra,
Még oly sok dolgod van, nem élsz hiába!"
Gratulálok. a.
Kedves "jerrynostro"!
Nagyon szép verset írtál! Sajnos sokminden igaz belőle…. Jól tudtam azonosulni vele: és ez nálam a fő dolog. Élmény volt olvasni!
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Tamás!
Amikor a szavak börtönbe zárnak kell, hogy legyen egy kulcs a tettek, amik kinyitják a cellaajtót.Valóban nem véletlenül jöttünk a világra és tetteink alapján itéltetünk.A szavak csak igéretek, ami kevés és becsukódhat a zárkaajtó.
Gratulálok a versedhez, remek lett.
Barátsággal:Margó
Köszönöm szépen mindnyájatok látogatását, megtiszteltetek a véleményetekkel.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás! 🙂
Már a cím is megfogott.
Aztán a többi is. Magam is azt vallom, hogy semmi nincs véletlenül. Ezt kaptam nemrégiben útravalóul valakitől, akit nagyon szerettem.
Az utolsó két sor különösképpen megragadott, erősítést kaptam a továbbiakra. Olyan volt nekem, mint egy makarenkói pofon.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Én sem tudnék mást adni útravalóul senkinek, mert az életben bár rengeteg a negatív esemény, ezeket csak pozitív gondolatokkal lehet legyőzni.
Nagyon fontos, hogy megőrizzük a tartást, ezért is vallom, hogy minden embernek célja van a világban, senki sem született véletlenül, és az Isten is ezt akarja megerősíteni, amikor kemény próbákat zúdít a nyakunkba, csak sajnos ezt nem mindenki hiszi el.
Hatalmas öröm nekem, hogy hatással volt és meg tudott erősíteni, ilyenkor látom azt, hogy érdemes írni.
Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám.
Üdv.:Tamás
KedvesTamás!
Szemezgettem régebbi műveid közül, és ez nagyon megtetszett, maga a formája és a téma is különösen.Igázán kiművelt komoly munka rejlik mögötte, szépen vonul végig a gondolat menet, minden versszakon. Gyönyörű gyöngyszemet alkottál, mi szíved rejtekéből fakad, s annak mélységéből! Gratulálok! Üdv: Zoli
Kedves Zoltán!
Örömmel veszem, hogy a régebbi műveim is elolvasod, ezt az egyet magam is a jobbak közé sorolom.
Tudom, elég sok a pesszimista hangvételű írásom, de mindig fontosnak tartottam, hogy némi optimizmust is csempésszek a sorok közé, megvigasztalva ezzel egy nehéz sorsú embert.
Igyekszem formai szempontból is elfogadhatót alkotni.
Köszönöm szépen kedves látogatásod.
Nagyon tetszik ez a vers annak ellenére, hogy számomra alapvetően negatív hangulatot áraszt. Érzékelem benne a vallás által adott hitet, valamint a szépre, jóra, való törekvés lehetőségét. Gratulálok!
Szia Angyalka!
Ha egy író az igazat szeretné kifejezni és realista kíván maradni, akkor az érem mindkét oldalát egyaránt mutatnia kell.
A célom éppen a negatív hangulat megtörése volt, vigaszt és erőt adni át, ami a verseim egyik fő téméja.
Ma már nem lehet egy művel csillogni-villogni, sokkal fontosabb felnyitni és nyitva tartani az emberek szemét.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás