szia
bocs hogy zaklatlak
tudom, erre azt mondod hogy nem vagy azt hogy semmi
de muszáj elmondanom
ami a szívemet nyomja
muszáj neked még annyiszor elmondanom
hogy mennyire-mennyire szeretlek
mert nem mondhatom elégszer
hogy kifejezze a valóságot
mert nem mondhatom elégszer
és nem mondhatom másképp
hogy mennyire fontos vagy nekem
és hogy minden gondolatom körülötted forog
mert már senkiben sem bízhatok
egyedül vagyok a világban
és tudom
ez abban a pillanatban
mikor kimondom
-már akkor
ez egy óriási hazugság
hiszen itt vagy te a barátaim az osztály és az ismeretlen ismerősök
de nem vagytok itt
muszáj leszállnom a realitások talajára
és rájönni végre
ez így nem jó
ezt így nem érdemes
mert itt vagytok-a szívemben
itt vagy-a szívemben
de nekem kellesz a fizikai valódban
és már megint a 30y szám
hogy egy kevés elég lenne belőled
de nem tudod nem az egészet adni
nos ezt megakadályozza az apám
vagyis az ember aki félig én is vagyok
szóval nem tudod az egészet adni
mert nem hagyja
pedig tudnád
és én is adnám
mert csak így lenne érdemes
de hé!
mit beszélek én?
érzelmek…
és idekeverem az apámat
teljesen értelmetlen
de…mégsem.
mert nem hagyja hogy szeresselek.
hiányzol.
szeretlek.
veled szeretném tölteni az összes pillanatomat
nem is szeretném-akarom!
és te vagy az első gondolatom és az utolsó is minden nap
és nem hiszem el
hogy most neked sírok itt a monitor előtt
és keserítem a szívedet
és próbálom csonka mondatokba foglalni
azt hogy mennyire szeretnélek szeretni-ott lenni veled
abban az utcában-vagy bárhol a földön
csak veled.
14 hozzászólás
Jó, hogy elkaptad a billentyűzetet. 🙂
Üdv
AJK
Ez nagyon jól sikerült, kedves Niké! Ha nekem valaki ilyet írna…:)
Nade a lényeg, hogy teljesen hétköznapi szöveg, de van egy íve, ami verssé emeli végül.
E-mail vers? Lehet, hogy műfajt teremtettél…
(Egyébként köszönöm, amit az enyémről írtál.)
Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket, igyekszem a jövőben is elkapni=).
Igen, egy levél volt, de mikor elkezdtem írni, közben zenét hallgattam és végül ez sült ki belőle…azért az túlzás, hogy műfajt teremtettem…de örülnék neki, ha mégis így lenne=)
Köszönöm mégegyszer mindenkinek!
Üdv: Niké
(szívesen Balázs)
Ja, és Balázs, biztos írt vki ilyet, csak nem tudsz róla…bár…kitudja. mindenkiben ott rejtőzhet ez a hangulat, csak elő kell hozni=)…hogy ez aztán rögzítésre kerül, vagy nem…a helyzettől függ.
És köszönöm mégegyszer a kommentet, Tőled, akinek már nem egy könyve jelent meg-mint írtad az adatlapodon-…megtiszteltetés.
üdv: Niké
Szia Niké!
Az érdekes pillanatok közben jó ha van valami amivel le tudod azokat jegyezni!
Tetszett ez a valóban (nem-)mindennapi szerelmes monológ.
Gratulálok! Továbbra is billentyűzz!
Titusz.
Csak ismételni tudok az előttem szólókat! 🙂 Szívhez szóló költemény. Tetszik, hogy bocsánatot kérsz benne, ez teszi igazán gyermekies vallomássá, de ugyanakkor felnőttes bátorságra vall, hogy elküldted!! Csak így tovább!
Kedves Niké!
Ne haragudj, de csak addig jutottam: "bocs h zaklatlak
tudom, erre azt mondod h nem vagy azt h semmi"
Utána abbahagytam. Ugyanis versekben nem lehet rövidítéseket alkalmazni, utána már csak azt figyeltem, miért nevezted alkotásodat VERS-nek: Ugyanis arra is érvényesek azok a szabályok, hogy mondatokba rendezzük. Ha JEGYZET-ek közé tetted volna, ott – talán – megállná a helyét. Ne haragudj a megjegyzéseimért, de jóindulattal írtam le a gondolataimat, miközben elkezdtem olvasni az alkotásodat.
Szia!
Kedves Titusz és fanofgd!
Köszönöm a hozzászólásaitokat, örülök, hogy tetszett!:)
Kedves Kata!
Mivel ez eredetileg egy levél volt, s levélben-a címzettől függően-rövidítéseket használok, azért maradt így. De a kedvedért kijavítottam minden rövidítést. Remélem, ezután elolvasod!
Üdvözlettel: Niké
Jáj. A versekben lehet rövidítéseket alkalmazni, mondjuk a hogy az nem h, hanem hogy:) de szórövidítéseket lehet alkalmazni, mivel a köznyelv is rövidít. a mai modern versírók pedig általában igyekeznek követni a köznyelvet (pl. Varró Dániel jelenleg sok helyen érettségi tétel pont a modernsége miatt)
Más: jó lesz, csak… ha valami hirtelen jött ötlettel dolgozol, akkor az tökjó, csak azt formázni kell. Ezen még kellene dolgozni. 🙂 Én pl több képpel dolgoznék, kevesebbszer mondanám el ugyanazt, és próbálnék elvonatkoztatni az adott helyzettől. 🙂 Persze ez én vagyok, és eszemben sincs rád erőltetni ezeket:)
Hmm, "bocs" Niké, hogy én itt most belerondítok a mosolyteli csődületbe, de őszinte vagyok, voltam, leszek, tehát: nekem ez nagyon nem tetszett. Nem mondom, hogy nem értem; valami olyan érzést áraszt, mint mikor az ember meghallja a kedvenc számát a rádióban és pörögni kezd az agya és rögtön leírja, amit gondol. De ezt a pillanatnyi agy-ömlést aztán gatyába kell rázni. Van a fenti sorok között 2-3, ami megvillan, mondhatni sugározza a modern versírás hogyanját és mikéntjét, de ezt még nem érzem teljesen a sajátodnak. Talán valamelyik mondern költő hatása? Nem tudom. A szabadversnek is lennie kell egy bizonyos ívének, hogy gördülékenyen olvasható legyen, nálad ezt sem éreztem végig. Talán több szakaszra kellene osztanod, egyszerre csak egy rövidebb résszel próbálva meg átadni azt a bizonyos érdekes pillanatot. Remélem, nem vagy sértődős, mert nem bántásnak szántam!
Üdvi!
Hanga
Szia Liz!
Persze s egyetértek azzal, hogy egy IGAZI vers formailag és mondanivalóban tökéletes. Ezt az írást azért tettem a versek közé, mert máshová nem nagyon illett. Bevallom, szinte soha nem írok verseket, csak ha nagyon felzaklatott valami, s nincs türelmem prózába önteni. Teljesen megértem az aggályaidat, mint a megjegyzésben is írtam, ez szó szerint csak annyi volt, hogy véletlenül épp gépnél ültem egy érdekes pillanatomban-de nem tartom versnek. Még szabad versnek sem. Azért tettem fel, mert az egyik legőszintébb alkotásom.
Üdv: Niké
Szia Hanga!
Az őszinteséget – mely igaz, néha fáj – de az egyik legfontosabb értékként tartom számon, így örülök a hozzászólásodnak! Őszintén!
Mint már Liznek írtam, nem tartom versnek ezt az írást, s a jövőben nem is szándékszok verset írni.
Köszönöm, hogy elolvastad, s véleményeztél!
Üdv: Niké
Petri György: Egy szép nap
50 Vim, kolbász, tejföl, paradicsompüré
15 krumpli, hagyma
22 pálinka
36 cigaretta
18 papír zsebkendő
18 eszpresszó
15 posta, újság
154
46 Nescafé
200
Az előző gondolatom folytatásaként szerintem közelt sem akkora a probléma a verseddel, mint egyesek gondolják. Meglepő, vagy nem, az ide beollózott bevásárlólista is vers. Kritikusaid úgy érzem a stilisztikába kötöttek bele, miközben annak a mozgástere a posztmodern irodalomban végtelen. Igen, ez lehet egy vers, és igen, pont azért, amiket kritizáltak benned. A rövidítések, a szlengesség a mai vers aktív és élő elemei. Ugyan én sem a te stílusodban írok, mégis elismerem. Egyetlenegy fontos javaslatom lenne. Ahogy a posztmodern és kortárs költészetben (legyen az magyar, vagy külföldi) körültekintek, egy valami azért életben maradt a verseléssel kapcsolatosan. A metaforahasználat. A versed valódi problémája, hogy inkább olyan, mint egy hosszú sms. Légy kicsit képiesebb, ami nem azt jelenti, hogy ömlengj, de bizony segít, hogy érdekesebbé, emelkedettebbé tegye a verset. És kérlek szépen ne hagyd abba a versírást! 🙂
D.