Bocsánat hogy élek, hogy itt vagyok,
farkas szemet nézek, ördög angyalok.
Miért is születtem, nem én akartam!
Az őserőből lettem, de meg maradtam!
Bocsánat hogy élek, és hogy virulok,
a sors keze a vétkes, hova szorulok,
beleszültek ebbe a rút, világba!
szabadságnak terhe ült a vállamra.
Bocsánat hogy élek, és hogy koldulok,
éhen halni félek, és meg vadulok.
A munkánknak, nincs már semmi értéke,
szeretetnek kincse létnek a vége.
1 hozzászólás
Tetszik a versed!
Üdv, Judit