Nagy az én bűnöm, jó Uram,
én gonosz voltam, rossz voltam.
Nagy az én bűnöm, emberek!
Bűnösök, akik szeretnek.
Ostorozzátok meg a hátamat,
fájjon, szenvedve kiáltsak,
büntessetek meg,
most és mindörökké,
engedjetek válni eretnekké,
engedjetek el engem, gyűlölni akarok,
bármit mondanak is a jámbor papok!
Megbocsátok az ellenem vétkezőknek,
nektek én mindent elfelejtek,
csak szeressetek, szeressetek, szeressetek!
Bocsássátok meg vétkeimet…
Én megbocsátok mindenkinek,.
Pont nekem nem bocsáttok meg?
Istenem, hol vagy, én különc Istenem,
védj meg, kérlek, védj meg engem!
Te meg én egyformák vagyunk,
százszor bűnös minden szavunk.
Minket már elátkoztak, kitagadtak,
de ha százszor tagadnak is, Te megbocsátasz.
Egyszer majd megbocsát nekünk világunk?
Miképpen mi is megbocsátunk.
(2006. X. 20.)
4 hozzászólás
Kedves Zsázsa!
Olvastam az ajánlásodat a vershez. Az erős érzelmeket sikerült jól leírnod, haragot, dühöt megbánást, kétségbeesést és szégyent éreztem ki belőle.
A második szakaszban éles átmenet van: az elején, mintha dühödten szabadulni akarnál az emberek szorításából, aztán szeretnél ismét a közelükbe férkőzni, nyugodtabb lesz a szakasz vége.
A haramadik szakaszban már megtört embert lehet látni, mint aki végképp összeroskadt a bűntudattól. Később Istentől kérsz megbocsátást, ha embertől nem kaptál, a végén pedig, mintha Istennel egy szinten lennél.
A szóhasználatodtól olyan a vers, mintha sokkal régebbi korokban íródott volna.
Remélem jól értelmeztem, de ha nem, a lényeg akkor is az, hogy szerintem sikerült átadni az akkori érzéseidet.
Üdv
Ez nem sikerült túl jól.. Nekem elég mesterkélt, neharagudj.
Gyenge Balassi utánzat! ezek után tuti, hogy nem nyersz bűnbocsánatot!
Kedves Zsázsa!
Engem nagyon megfogott a versed. Az, ahogy az emberek, majd Isten felé fordulsz különböző módon, érzelmekkel, felgyorsít mindent. Szint forog a világ, ahogy végig olvasom.
Nagyon örülök, hogy rátaláltam. 🙂