Kullogok egy teli köcsöggel a kezemben –
Szép vagyok (?), egy szép, esetlen bohóc.
Te megtörlöd a homlokod egy könnyed mosoly után?!
Jó forrásnak lenni, egy rövid, kis fityegő kanóc
És bumm!
Azután csak azon nevetsz, hogy téged
Nem nevettet senki.
De…szeretnek egy mosolyért!
Te most szeretsz vagy nevetsz?!
Én játszom, de velem ne játszanak!
Ne szidj, ha néha ugatok, vagy a dzsungelbe
Képzelem magam és vágtatok az ágak közt, mint Tarzan!
Másnak repülője van, nekem jó a papírsárkány is és
Ha fúj a szél, akkor vagyok igazán szabad…
Én repülni szeretnék, de akkor elszakadok mindenkitől,
Fent mindenki fél…
Még te sem jössz?.
2 hozzászólás
Hát bizony nem csalódtam benned. A picassói lélek igencsak mocorog. Azt meg nem is tudom miért van, de minden sorodnál mosolyra fakadok. Ráadásul inspirálsz is !
Nagyon jó !
Nagyon érdekes…és elgondolkodtató…kavargó,széthúzó…tetszik!