árok szélén szökik a remény,
keresem, kutatom, sehol nem találom
éjbe fut minden, fekete a fény.
Sóhajszóval pereg el az élet,
vágyó ajkak sírják a magányt,
ablak alatt fagyott szívvel lépked
a múltak árnya – sötét éjbe ránt.
Hozzád simít, igazít az éjfél,
szíved szava megnyugvást kínál,
messze illan belőlem a kétség
– itt a helyem, enyém a világ!
2 hozzászólás
A Tőled elvárt, iagzi érzelemmel átszőtt szerelmes alkotás!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X.
Kedves vagy 🙂