Bökversek

Míg a világ végét vártam,
Bökverseket fabrikáltam.

Magamról:

Fűzfa versem fő anyaga,
akár a poéta maga.

István vagyok és nem Dénes,
ki a nőkre nagyon kényes.

Déneske egy hitvány féreg,
kivel csak úgy együtt élek.

Másokról:

Sose lesz már világvége,
ha a bödön fel van töltve.

Álmomban ment el az eszem,
Ida körül legyeskedtem.

Lesz ezután sok remekmű,
mert a Tibor szent életű.

Marietta vagy selanne,
kedves nekem e két lány.

Ne mosakodj túl sokat,
úgysem leszel Patyolat.

Andrea lesz múzsám neve,
kérem, hogy egyezzen bele.

Ha a Kata ne lett volna
minden másként lenne írva.

Virágokról nem verseltem,
reszketve a tavaszt lestem.

Akik sértődékeny lelkek megemlítve itt nem lettek,
ha ide be nem nem kerültek, örök életet vesztettek.

Akiről most nem rímeltem
legközelebb majd megteszem.

De most már én mondom, hogy kész
elég volt a verselés.

Végül azért csak felállok, ekképpen hangicsálok
mindenkinek boldog, szerencsés ballépést kívánok.