1.
Hideg szél fúj,
Az ablakomból nézem,
A táj, ahogy pusztul,
Fák bólongatnak a szélben.
2.
Pillantásom megakad,
Két szerelmes gyermeken,
Szememből könny fakad.
Így kellett, hogy legyen.
3.
Olyan boldog vele,
Szeme csak úgy ragyog.
Nagyon fáj a szívem,
Majd belehalok.
4.
"Boldog karácsonyt!"
Harsogja sok gyerek.
Már akinek boldog,
Nekem biztos nem.
5.
Érzem testem gyengül,
Ahogy őt nézem.
Fájdalmam nem enyhül,
Egyre jobban vérzem.
6.
A szép hideg táj,
A fehér fellegek,
A csupasz táj,
A boldog emberek.
7.
Itt van karácsony,
Örülj lelkem,
Boldog ez a nap,
Messiás született.
8.
Harsog az iskola,
Gyermekzaj tölti meg.
Várják boldogan,
A szép ünnepet.
9.
Hó fedi a hegyeket,
Csöndes a világ.
Szívemben nincs meleg,
Olyan, mint a téli táj.
10.
Holdas éjszaka,
Ragyogó csillagok.
Felettünk laknak,
Az égi angyalok.
11.
Talán meghallják kérésem,
Gyermeki fohászom.
Legyen mindenkinek,
Boldog a karácsony.
2 hozzászólás
Igazán szép karácsonyi verset ítál, amin látom, elé régen. Érdekes megoldást találtál azzal, hogy a rövid szakaszokat számoztad.
Szeretettel: Kata
Szia!
Úgy tűnik nekem, ugyanolyan arányban vannak az igazán kiemelkedő, és a nem annyira rímelő versszakok egymással, de inkább az előbbiek határozzák meg a verset. Szomorú gondolatokat még nem láttam soha egy karácsonyi műben sem, talán épp ezért tetszik. Megdoblak egy ötössel (, de takard el a fejed, mert megüt a végén, és akkor mehetsz lejegelni a fejed.) 🙂