Még boldogan futnék és szaladnék!
Vinném hozzá kívánkozó testem, lelkem.
Várnám még szép szavát, szelíd mosolyát.
Még úgy örülnék annak, hogy vár engem!
De már nincs tovább! Elragadta őt a zord halál.
Nézem a lépcsősort, mely hozzá vezetett.
Az utat, melyet éveken át naponta tettem meg.
Még mondanám mindazt a kis semmiséget,
Ami naponta ért vagy történt velem,
De többé már nincs kinek,
Az én napi kis ügyem nem érdekel senkit sem.
2 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon fájó emlékek!
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Mivel nincs olyan személy, aki olyan lenne, mint az édesanyám volt, a hiánya míg élek velem marad.
Szeretettel: Rita 🙂