Boldogan futnék édesanyámhoz

Még boldogan futnék és szaladnék!
Vinném hozzá kívánkozó lelkemet.
Várnám szép szavát, szelíd mosolyát.
Még örülnék annak, hogy vár engem,
de késő már, elragadta a zord halál.
Nézem a lépcsősort, hozzá vezetett.
Az utat, melyet éveken át naponta
tettem meg. Mondanám mindazt a
semmiséget, ami naponta ért, vagy
történt velem, de többé nincs kinek,
nem mondhatom el soha, senkinek.
Pedig még úgy futnék és szaladnék,
őszinte, szeretetében megfürödnék.
Elmondanám, mennyire szerettem,
hogy életemben a legfőbb jó ő volt
nekem, hogy senki nincs ki oly hű,
mint ő, hogy nem gyógyít az idő.
Még boldogan futnék és szaladnék!
Vinném hozzá kívánkozó lelkemet.
Várnám szép szavát, szelíd mosolyát.
Még örülnék annak, hogy vár engem,
de, késő már, elragadta a zord halál.