tisztítom előled mocskot, sarat,
ünnepi ingem eléd terítem,
hogy puhán, bársonyosan haladj.
Vérem pirosával, gyönyörrel színezem
bágyadt, sápadt orcádat,
csak lássam az örömed,
mit színe, fénye átad.
Kit érdekel, ha szánalmasan
térdelek előtted
csak tedd rám kezed,
hogy kellem dúsan pihenjen.
Boldoggá tesz, ha senyvedve
robotolok napszámra,
ha azzal rangot adhatok
lelkednek és küllemednek,
királyi pompával.
Az sem baj, ha megroggyanok
étlen-szomjan, csak legyen erőm
a világ szennyét tőled
messze, távol tartsam!
Véres verejtékem gazdagon fizeti
tengernyi kínom és szenvedésem:
add szemed biztató fényét,
mosolyod bájos varázsát
hadd őrizzem örökre, kedvesem.