Hajszoljuk, űzzűk, mámorító ködbe borítjuk.
Rózsaszínű fellegekkel azonosítjuk.
Csipke tertítőbe beburkoljuk, féltjük, óvjuk.
Néha saját magunknak hazudjuk.
Rettegünk, hogy nem jön el soha hozzánk.
Róla szól rengeteg sok őszinte imánk.
Nem bízunk eljövetelében mi már.
Ekkor követjük el a legnagyobb hibánk.
Nem vesszük észre a szépet, s a jót,
hogy a boldogság mindenkinek megadatott.
Nyitott szemmel nézz szét magad körül!
Nézz a gyermeked szemébe mikor örül.
Nézz rá, mikor egy játékért öledbe repül.
Nézz rá, mert szeret téged, mindenestül.
Nézz a nőre, kinek te vagy a mindenség.
Ki főz, ha kell, ki csókol, ha azt szereted.
Nézz a férjre, ki szeret minden képp:
álmosan, fáradtan, betegen, kedvetlen.
Nézd a kismadarat, mikor ott dalol az ablak alatt,
Nézd a rózsát, mi nyílik, s illatával elbódít.
Nézd szülődet, ki máris nevet mikor meglát,
süti neked máris a sajtos pogácsát.
Ne menj el a boldogság mellett,
nézz szét jól,
Tiszta szívvel, nyitott szemmel.
4 hozzászólás
Igaz. A boldogság nem más, mint a boldog pillanatok összessége. Ha elmegyünk mellettük sosem találjuk meg.A boldogságot ugyanúgy a szívünk és az agyunk hozza létre, akárcsak a boldogtalanságot.
Bizony.. és amíg sajnáljuk magunkat, addig mennyi boldog és értékes pillanatról lemaradunk…
Szépen összefoglaltad versedben boldogságot.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Selanne:)
Barátsággal: Smile