Közel jöttök időnként, oly közel,
körbefolytok, átsuhantok rajtam,
így itt, de csak gondolatom ölel
– lehullt rőt levél, széltől felkavartan…
Kibukkanó fényetek rám süt néha,
olyankor úgy érzem messze látok,
de sötét lesz hamar, s én vak, béna
gondolatokban élek szürke álmot.
Későn eszméltem, rossz csúcsra mászok,
a boldogság más hegyeken fénylik,
bús kisértetek, vissza-vissza jártok,
és álmaimban sem értek már az égig.
8 hozzászólás
Kedves Andras!
Nagyon szep a versed. Gratulalok hozza!
Nem kell hozza egyeb kommentar.
Üdv.:
Hamupipö
Kedves Hamupipő!
Ez a vers pár nappal ezelőtt, egy konkrét álom hagyta
édes-szomorkás érzés nyomán íródott.
köszönöm, hogy elolvastad:)
Jó, mint a többi.
Andalító, szomorkás lüktetése van….
Grat. Gy.
Szép, tetszik.
Szeretettel: Rozália
köszi, kedves Gyömbér
örülök, hogy tetszett, Rozália
Kedves András!
A versedben nagyon szépen leirtad az álmoknak, néha csalóka játékát. De, ezek az álmok
mégiscsak valamit segitenek Már Lev Tolsztoj is egy idézetében leirta:
"Hiába valósult meg teljesen, amire oly soká vágyódott – nem volt egészen boldog. Vágyainak a megvalósulás, hamar megérezte, egy homokszemet adott csak a boldogságnak abból a hegyéből, amelyre számított. A beteljesülés megmutatta az örök tévedést, amelybe azok esnek, akik a boldogságot vágyaik teljesüléseként képzelik el." aA beteljesült vágyak és a beteljasült álmos,sohasem olyan szép, mint a vágy, vagy az álom maga. Egy rövid idézet még Hrmann Hesse, a Csábitó cimü verséböl:"O átok, semmi tulajdonom nem tud engem boldoggá tenni, mert minden valóság, megsemmisiti az álmokat,"
üdv. Toni
köszönöm, kedves Toni, örülök szavaidnak