karnyújtása végtelen,
szemem előtt egyre tágul,
s nem éri el két kezem.
Amíg vártam türelemmel,
megfáradt az énekem,
szemeimnek csillogása
elosont az éveken.
Boldogságnak apró gyöngye
eltűnt szinte nyomtalan,
szétszóródott régi emlék
összeroppant hangtalan.
Megsárgultak már a képek,
poros lett a színpadom,
hangom, mint a szél kabátja,
s megfakult a sóhajom.
Ha tavasz jön, új virággal,
s lágy eső hoz harmatot,
megtalálhatsz kinn a réten,
mint mezei pipacsot…
24 hozzászólás
Szép a versed, mint a tavaszi-nyári rétek pipacsa virul…:))
Irénke kedves!
Most éppen nem virul, de ilyen is van.:)
Köszönlek!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Ica!
Az apró gyöngy idegurult, megtaláltam versed formájában. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Marietta kedves!
Milyen jó, hogy megtaláltad, mert bármikor visszaguríthatod! 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: pipacs 🙂
Nagyon jól sikerül írás!
Tetszik… 🙂
Szeretettel: Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Ez most így jött, köszönlek! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Gyönyörű, hangulatos és dallamos versedhez itt is sok szeretettel gratulálok!…
Ölellek: Lyza
Drága Lyza!
A szomorú dal is dal, ha van dallama. :))
Megtisztelsz, köszönöm!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kicsit szomorkás, de csodálatos! A lényeg számomra a vége: "megtalálhatsz kinn a réten" vagyis, a remény tovább él!! 🙂
Kedves Smile!
Mint ismerjük a halak versenyét… elsőnek a kardhal… utolsónak a reményhal.:))))
Köszönlek!
Szeretettel: pipacs 🙂
Szmorkásan indult, de örömtelibb lett a vége!
Ráadásul ritmusosan folyik, mint üde, tavaszi kispatak!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolt!
A kispataknak nagyon örültem. :)) Köszönöm!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Ritmusos, dallamos vers. Első ránézésre még vidám is lehetne, ha nem az elmúlásról szólna. A Boldogság apró gyöngye igen, oly ragyogó, oly fényes, és oly nagyon sérülékeny, mulandó. A színpadod, mit belepett a por, tán megérett a "portalanításra", hisz itt az új tavasz, s hiszem, a "pipacsot" is újra megtalálja a Boldogság. Szívből kívánom, így legyen.)
Szeretettel Rita
Kedves Rita!
Igaz, időnként mindent le kell porolni. Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Szomorkás hangulatú vers, mint maga az a tudat, hogy peregnek az évek. Azonban dallamossága és a lágyan szép jelzők kedvességet, bájt adnak.
Az utolsó versszakban a tavasz és az új virág életre kelti az alkotást.
"megtalálhatsz kinn a réten, mint mezei pipacsot…"- nagyon találó!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Hálás vagyok a "bájt adnak"-ért. Nem is gondoltam erre. Köszönöm!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Gratulálok kicsit szomorkás, nagyon szép versedhez!
Szeretettel, Judit
Judit kedves!
Őszintén köszönlek!
Szeretettel: pipacs 🙂
Nagyon kedves vers! Én rajongom a pipacsokért, a kedvenc virágom!
szeretettel-panka!
Kedves Panka!
Azt hiszem nem sikerült eltitkolnom, hogy nekem is a pipacs a kedvenc virágom. 🙂
Köszönlek!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Ilona!
A vers alapvetően lemondást, szomorúságot sugároz, de az utolsó versszak elhozza a tavaszt, a "Pipacsot". Szóval nagyon tetszett.
Szeretettel: Zagyvapart.
Kedves Feri!
A tavaszt bizony nem szerettem volna visszafordítani. 🙂 Köszönöm, és örülök hogy tetszett Neked.
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia!
Sajátos hangulatú versedben ott a vágyakozás, a remény. A pipacs számomra egy vidám, bohókás virág.
Szeretettel: Eszti
Kedves Esztike!
A hangulat adta magát, s a vége nem véletlen. Mást nem is írhattam volna. :))
Köszönöm megtisztelő figyelmedet!
Szeretettel: pipacs 🙂