Mint tavat ölelő part, két karod úgy ölel,
S mint vizet tartó meder, öled úgy övez!
Bármily vihar támad, ne engedd el vized,
Két karoddal szoríts, tedd raboddá szívem!
Zárd kalitba szívem, szíved legyen a csali,
Vigyázz ily vadnak, csak lelked lehet kalit!
Ha rabbá tetted szívem, szerelmet adj neki,
S meglásd szívem lesz, a legboldogabb rab itt!
Ha boldog lesz rabod, hidd el, visszakapod,
A sok szép szerelmet, mit az, tőled kapott!
Így lesz, lassan meglásd, rabodból hű társad,
Boldogságra leltek, szépen majd egymásban!
2 hozzászólás
Valóban nehéz a szerelemben a rabság és szabadság kérdését (arányát)meghatározni. Mint mondani szokták, a két félben a szerelem folyamata nem egyszerre zajlik, ezért nehéz ez a kérdés.
Húú, ha nem egyértelmű a szerelem, akkor az már nem is az!
Puszi Misi