Reménytelenül zuhog az eső,
habár rég nem csupasz fa és bokor,
de kályha melege még jóleső,
kell az most, akár egy jó pohár bor.
Nézem az eget, már csak szemerkél,
anyám egykor úgy mondta, hogy szitál.
Elment szegény, már csak emléke él,
sok szép szava fülemben muzsikál.
Ujjai közt sorjáztak szép sorok,
gyöngy betűi szeretetről szóltak,
nem voltak azok bátortalanok,
ma is zenélnek, ma is dalolnak.
„Kell az eső, hisz a föld is szomjas,
ne bánkódj, meglásd kisüt majd a nap.
Jer ide kincsem, a mama olvas,
a mese megnyugtat, és elaltat.”
A szél se viháncol már, nap bujkál,
anyám hangja zakatol szívemben.
Olykor szinte érzem, ahogy dajkál,
és könnyek szöknek fáradt szemembe.
*Megadott szavak: reménytelenül, bokor, csupasz, viháncol, gyöngy.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Sikerült ´megadott szavakkal´egy különös verset írnod!
A természeti képeid közt megjelennek anyád mondásai,
szeretetének kimutatásai!
ÉrzlödIk minden sorban hihetetlen függöséged és
odaadásod iránta!
“Olykor szinte érzem, ahogy dajkál,
és könnyek szöknek fáradt szemembe.”
Gratulálok nagyon szép érzésekbe öltöztetett versedre!
Sok szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm figyelmed, kedves szavaid. Szeretem az ilyen megadott szavakkal való játékot, mert nem csak arra kell figyelni, hogy mind benne legyen, hanem, hogy azok illeszkedjenek, észrevétlen simuljanak a többihez. Előírás volt az is, hogy a szavak nem ragozhatók. Ha ezt sikerült megoldanom, akkor örülök neki.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita,
végtelenül megható és szépséges verset irtál amelyben párhuzamot vonsz az eső és az édesanyádat megidéző emlékeid között.
Minden esőcseppkoppanás feleleveniti azt a szeretetet amivel édesanyád körbevett…füledbe csengenek a biztatásai,hogy minden eső után kisüt a nap, a megnyugtató, álomba ringató meséi, hangja dajkálása és átölelő szeretete.
Különösen megragadó az a rész melyben a gyöngybetűiről irsz:
“Ujjai közt sorjáztak szép sorok,
gyöngy betűi szeretetről szóltak,
nem voltak azok bátortalanok,
ma is zenélnek, ma is dalolnak.”
Az emlékek könnyeket csalnak megfáradt szemedbe – ezek az öröm könnyei….szép emlékek ragyognak bennük.
Mély elismeréssel gratulálok gyönyörű alkotásodhoz.
Körülölelő szeretettel:
Napfény
Drága Napfény!
Nagyon szépen köszönöm. A megadott szavak azért valamennyire korlátozóak és úgy illik a versben elhelyezni azokat, hogy ne tűnjön erőltetetnek. Ha ezt sikerült elérnem, akkor jól oldottam meg a “feladatot”. Sokáig gondot okozott a “gyöngy” szó, mert rag nélkül nem volt olyan egyszerű – legalábbis nekem – úgy dolgozni vele, hogy ne lógjon ki a sorból. Egyébként valóban szép írása volt az édesanyámnak, míg én a sajátom jó, ha idővel el tudtam olvasni. Mivel tanultam gyors- és gépírást, a magán leveleim is írógéppel készítettem el, aztán, hogy számítógépünk is lett, a klaviatúrán még egyszerűbb, mert simán törölhető a nem odavaló, elírt betű, vagy szó, ám még így is előfordul, hogy valami benne marad.
Nagyon szépen köszönöm kitartó és töretlen figyelmed, kedves, simogató szavaid.
Szeretettel ölel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Gyönyörű, megható verset írtál.
“Ujjai közt sorjáztak szép sorok,
gyöngy betűi szeretetről szóltak,
nem voltak azok bátortalanok,
ma is zenélnek, ma is dalolnak.”
Léleksimogató, gyönyörű sorok, érződik bennük a határtalan szeretet édesanyád iránt.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hűséges olvasom vagy és itt hagyod a kézjegyed nálam.
Szeretettel: Rita 🙂