Nem feledtem ,hogy csak zengő érc vagyok,
– az élet kincse mind talmi lom, kacat-,
szirének után hajóz világokat,
bolygó hollandi a bús hite hagyott.
Amarra szebb az ég , messze, távolabb,
álmok magas hegyén ülök -zord orom,
s az élet árkot szánt a sima homlokon,
de hiszem, kincs van a láthatár alatt.
Alattam a víz, felettem csillagok,
s engem űz e kín, a szörnyű nemtudás,
hogy miért van e lét, s én miért vagyok?
Szirén hang-e vajh a kéj , a tobzódás,
vagy többet tudtak tán, ősi pásztorok,
a az élet Út e vajh vagy csak látomás?
2 hozzászólás
Szia András! 🙂
Hogy mire ítéltettünk, az valamikor kiderül, de azért a Sorskönyvedben szerintem benne van, hogy te versekben kárhozol el. 🙂
Tartalmas gondolataid felidézték bennem a címben található legendát, annak több változatát is. Gondolkodtam, hogy melyik illik jobban hozzád. Mindegyikből egy kicsi. 🙂
Nagyon tetszik a két háromsoros, a vers mondanivalója pedig nagyszerű.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig örülök, ha hsz-t írsz valamelyik versemhez, tegnap este is – amikor párom felolvasta nekem –
megörültem, mert izgalmas, érdekes kommenteket írsz.
Köszönöm szépen!
Üdv, András