Tudod, egyszerre hiszlek és tagadlak,
egyszer magamtól, és másszor magamnak,
és két lábbal állva egy messzi csillagon
semminek hazudlak és hittel hallgatom.
Csöndes csillag az, magányos égitest,
nem érhet többet, talán egy fémtizest;
ott lélekig sebző szilánkká törötten
jégszavak forognak gyűrűben köröttem,
s én hajtom az álmaim egyre messzebb
magam ellen, hogy már nem lesz jobb, sem szebb,
és te föl, fölfénylesz távolról, ha baj van,
s a szemem olyankor el kell hogy takarjam…
26 hozzászólás
Kedves aLéb!
Csodálatos bolygás ez a vers!
Barátsággal: dodesz
Szia Dodesz!
Örülök, ha így látod, örömmel olvastam a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
Élvezet olvasni a versedet. Ilyen végleteket megélni és így megfogalmazni, csodálatos. Tetszenek az áthajló sorok, a rímek fantasztikusak (tőled megszokottan).
A 3. vsz. második sorát én így írnám: magam ellen, hogy nem lesz jobb, s nem lesz szebb – így valahogy jobbnak érzem a rímelést a messzebb szóra. Ez csak egy kósza ötlet, természetesen nem akarok beleszólni a versedbe, ami tőled megszokott remeklés.
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Protestálok! 🙂
A "messzebb-sem szebb" rímpár zseniális! 🙂
Szeretettel: dodesz
Dodesz, nekem is a saját megoldásom jön be jobban… miért vajon? 🙂 Köszönöm az elismerésedet.
aLéb
Szia aLéb!
Ha valaki nem értené, miért jó szerintem az a rímpár, hát megmondom, hogy a "messzebb" első három betűje visszafelé "sem", s ez nekem nagyon tetszik! Ha tudatosan írtad így, márpedig szerintem igen, akkor bizony valóban zseniális!
Barátsággal: dodesz
Szia dodesz!
Igen értem, és a tudatossága hasonló alapokon, de nem pontosan aszerint épült bennem, ahogyan írtad. Elmondom, miért.
Sokan a rímeltetést pusztán a magánhangzókra építik (asszonánc), ez jól szólhat, de hatásában kevés szerintem. Fontos a ritmusa is a rímeltetett sorrészeknek, ezért ha nem is mora mélységig, de rövid-hosszú szótagoknak megfeleltetve hatásosabb, szebben szól. Az ún. tiszta rím pedig nem csak az előbbi két feltételnek, de az összes betű azonosságának is megfelel (bár pici mássalhangzó-eltérés megengedett). A szóban forgó rímpár ehhez van legközelebb, és a fülünket itt leginkább az csapja be, amit írtál: megvan mindkettőben minden mássalhangzó, csak kicsit összekeverve :-). Ezt a technikát igyekszem használni, ha sikerül.
Üdv: aLéb
Kedves Klári!
Nem érzem jobbnak a javaslatod, nekem a "sz" torlása is nagyon akaszt, szóval köszönettel olvastam a javasolt rímpárt, de nem :-).
Örülök, ha tetszett, ha nem csak a tartalma miatt, de a megoldásában is elgondolkodtatott a vers, köszönöm, hogy megosztottad velem.
Üdv: aLéb
Nekem is az a véleményem, hogy ahogyan le van írva, úgy szép és gyönyörűek a versben a rímpárok.
Nem hiszem, hogy az alkotónak segítségre lenne szüksége. Bár a vers tartalma elég szomorú, de a megoldása páratlanul szép, szemet-lelket gyönyörködtető!
Szeretettel gratulálok: Kata
Kata, köszönöm, örülök, ha tetszett a vers.
aLéb
Nagyszerű vers, kedves aLéb!
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca, köszönöm szépen.
aLéb
Gratulálok versedhez!😊
Köszönöm, Barna!
aLéb
Gratulálok versedhez!😊
…és mégegyszer, ha már dupláztál. 🙂
aLéb
Kedves aLéb!
Tőled már megszokott igényes versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, örülök, hogy itt jártál.
aLéb
" Tudod, egyszerre hiszlek és tagadlak,
egyszer magamtól, és másszor magamnak,
és két lábbal állva egy messzi csillagon
semminek hazudlak és hittel hallgatom."
" és te föl, fölfénylesz távolról, ha baj van,
s a szemem olyankor el kell hogy takarjam…"
Nagyszerű sorok.
gratulálok: G.
Köszönöm, G.
aLéb
Kedves aLéb!
KÖSZÖNÖM!
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, örültem itt neked.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A bolygó hollandi története ma is eszembe jut erről a versről, annak egy XXI. századi romantikus változata felé terelget.
Nagyon tetszenek az ellentétek, a határozatlan határozottság, avagy a határozott határozatlanság. 🙂
A felnőttkori pozitív jellegű téri orientációs zavar most is domináns bennem, azaz a helykeresés nyilvánvalónak tűnik.
Csordultig töltötted érzésekkel, érzelmekkel a tartalmat, ami nálad nem meglepő, hiszen verseidből nem marad ki, bármilyen témáról írsz. A zárás szerintem ütősre sikerült.
Egyszerű szakaszokra tördelted, szépek a rímek, a vers pedig gyönyörű, örömmel olvastam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm az értő elemzésedet, örülök, ha tetszett a vers. Azt hiszem, a helykeresés örök emberi tulajdonság, és örülök, ha ez (is) lejött a versből. Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
szia, jó hogy rábukkantam erre is…
tisztelettel:
túlparti
Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb