Tudományosan igazolták,
hogy tágul az univerzum, távolodnak
a bolygók, egymásnak már alig köszönnek,
karkinyújva sem ér össze fényük,
és lassan azt is megtanulják a balgák,
hogy hiába kiabálnak,
a másikat úgysem hallják,
és hiába bármi szó is,
a nyelvük már rég nem egy,
már ha valaha volt is
közös szavuk, mi nem tévedés volt,
valami véletlenből világra jött
kényszerű egybeolvadás.
Tudományosan nem igazolják,
de mindent a harag távolít el,
a mélységek egymásra acsarkodása,
a Föld a Holdat –
ölelni nem tudja már,
gyűlölni még igen, amíg látja.
Amíg érdekli még annyira,
hogy dühét felé suhogtassa,
míg őt is, magát is elemészti
magányának pusztító vulkánja.
Te is tudod, milyen rég volt már,
hogy lelkembe legalább jól belemartál.
5 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Versed olvasva, a végén esett le a tantusz. Valaki megleckéztetésére készült talán, az érdekes versed,
bolygóközi hasonlatokkal.
Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valahogy így… nem véletlenül van a végén a "poén".
Örülök, hogy itt jártál.
Kedves Milena!
Tetszett!
Nagyon!
´Tudományosan igazolták´…ezt-ezeket ´lefordítod
erthetöre…
´Tudományosan nem igazolják´…szintén!
…és a realitás,az ami fáj,igazán fáj…
erröl szól az utolsó két sor!
Gratulálok:sailor
Kedves Miléna!
Ó, ez igen! Először azt hittem, hogy valami sci-fi, de hamar ráébredtem a vers valódiságára: nem igazi sci-fi, hanem egy képzeleten túli valóság: ez a való viág (nem RTL, és nem kitalált TV műsor, hanam az igazi, VALÓ VILÁG. Sajnos… Ez tényleg a kamerákon kívüli, igaz valóság.
Tetszett a versed mondanivalója, és az, ahogyan a végén ezt az olvasóval szembesíted a saját sorsod által. Grat: Zsolt
Nagyon köszönöm mindkettőtöknek, hogy itt jártatok!
Miléna