Tavaszi szél a szerelem,
porozza a fákat,
dalba sepri sok sóhajom,
éneklek utánad.
Nyitvatermő a szívem is,
hullatja sok magját,
mi belőlem hull, megfogan.
Most a dalt aratják.
Írom a szelek énekét,
termő maggá lettem,
a vágyban fuldokló madár
ne ríjon helyettem.
1 hozzászólás
Kedves István!
Szeretettel köszöntelek a Napvilágon,
s örülök, hogy elsők között köszönthetlek és olvashatlak.:)))))
Szép a versed, már látszik, hogy tapasztalatod van az írásban! :))))
Szabályosak a szótagszámok: 8-6 szótagok váltakoznak…
Gratulálok!
Lyza