Borítékolom: semmiség

Járatlan úton lépkedem,
de veszély leselkedik rám,
vállamra ül a félelem,
belül tombol a naívság.

Mondd, uram, hogy nem tévedem…
de a csend felver most mindent,
s ahogy most hozzád érkezem,
már egy lélegzetem sincsen.

Apró doboz nyúlik feléd,
s még nem sejted, mi van benne,
az arcod most semmit sem ért:
ezt egy-egy pillanat szülte.

Tisztelet, szeretet, hála…
és tengernyi megértés…
Itt semminek sincsen ára,
ez önzetlen és nem kevés…

Találgatod, melyik mit ér,
de nem várom meg válaszod.
Borítékolom: semmiség…
Utóirat: de várhatok…