belevésem bőrödbe
a szerelmet
elveszted önmagad
amikor szeretlek
semmivé oldódsz
ölelő karjaim között
felszabadulsz
miközben vágyad megkötöz
alélt lázadás
minden pillanat
csak a test rab
az érzés szabad
egyetlen rezgés vagy csupán
egyetlen örvény
tombol a szerelem
nem számít emberi törvény
szétáradsz az űrben
a teljesség oly közel kerül
lebegsz és zuhansz
lényed vaddá szelídül
2 hozzászólás
jó, de nem a legjobb, én úgy gondolom, hogy nem elég érzéki, de a vers több pontján is éreztem, hogy tudnál te ennnél jobbat is!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Emese!
🙂
Azért van ennél erotikusabb töltésű versem is. Itt ezen az oldalon is…
A saját honlapomon a szenvedély témakörnél találsz néhányat, ami talán tetszene (Mert így akarom…) és a prózák között is egy írás.
…és van olyan is, amit nem olvashat, nem hallhat mindenki…;-)
Köszönöm.
Üdvözlettel: koma