Borostyán könnycseppek
Szaggatják lelkemet
Borostyán karkötő
Köti meg kezemet
Borostyán fájdalom
Mar bele szívembe
Borostyán hiánya
Fúródik lelkembe
Borostyán fájdalom
Kínozza a percet
Borostyán szenvedés
Hazudik szerelmet
Borostyán szemeid
Színlelnek megértést
Borostyán jégcsapként
Gyalázod az érzést
Borostyán szívemet
Marja a fájdalom
Borostyán üresség
Ül meg az ágyamon
Borostyán szerelmed
Kérlelem hiába
Borostyán szívem így
Meghal a hiányba
Borostyán lélekkel
Úszom a magányba
Borostyán félelmem
Roppen a talányba
Borostyán könnyeim
Hűs szellő szárítja
Borostyán reményem
Lelkemet ámítja
Borostyán szemeid
Szaggatják lelkemet
Borostyán szívemmel
Sóvárgom szerelmed
Borostyán reménység
Fájdalmam meghallja
Borostyán eljön, és
Álmomat megadja
2 hozzászólás
Hm… Nem lenne olyan rossz, mert jó a ritmusa, igazán lüktető, de nekem túl sok ez a borostyán… :S Ha nem lenne ilyen hosszú, akkor még azt mondanám, hogy jó így is. Elolvastam borostyánok nélkül. Úgy is egész jó lehetne. De borostyán adja meg az álmot…? Kissé fura. Témáját tekintve olyan tipikus. Reménytelen szerelem, ami a végén valóra is válik. Mondjuk ezzel semmi gond. Ne haragudj, de ez nekem nem igazán tetszik… 🙁
Remélem azért találok majd jobb verset is nálad! 🙂
Üdv: Sachiko
Kedves Sachiko,
Igazad van, ez tényleg nem a legjobb versem. 🙂 Ettől függetlenül feltettem, ne maradjon már a fiókban/a számítógépemen, ha már egyszer megírtam. 🙂 De szerintem fogok én még jobbat is írni. Köszi a véleményedet!
Üdv,
Maat Ka Ra