Domboldalon egy éden,
borostyán retekében.
Takaros kicsiny ház áll,
kéményén gólya ágál.
Kert sem művelt, dús, füves,
ház belül már rég üres.
Benne valaha laktak,
akkor ettek, ha kaptak.
Egykor bíz szabtak- varrtak,
aztán munkát se kaptak.
Nem tudtak miből vetni,
így hát el kellett menni.
Ház mellett fut a patak,
benne derűs kis halak.
Füzek mosdatják partját,
madarak lakják parkját.
Szelíd szellő fésüli,
lassú, idő- nélküli.
Domboldalon egy éden,
borostyán retekében.