Bors

Rozsdaként maró élet, élni gátol,
de testem pajzsáról mégis lepereg.
Álarc mögé bújt ártalom hízeleg,
s hazug szavait fedi sötét fátyol.

Szélsőség tör úttalan, homály vezet,
s parttalan sodrásban a tudatfolyam.
Néha azt hisszük más, de ugyanolyan
a könnycsepp, s arcunkba tapaszt hűs kezet.

Burkom eltörött, de mégsem feledem,
amit belém égetett a drága sors.
Ha visszanézem milyen a szerepem,

mosolyt ébreszt bennem minden, ami volt.
Minden napra jut még harc és kegyelem,
s nem árt, ha erősek vagyunk, mint a bors.