Börtön.

Csendnek kínja marja a magányt,
Őrület tombol a szürke falak közt,
Vágyak tarka szelíd szárnyát,
Szövik a rabok keservek közt.

Csörren a lánc, húsba harap,
Fájdalmas káromlást ellnek a kínok,
Szenny lében ázik, süllyed az alap,
Kopognak kapuján a gyülemlő átkok.

Fehér galamb röppen az égen,
Szaggatja hátát az éhes keselyű,
Szabadság mámora elillant régen,
Hajnalok szaga büdös, és keserű.

Dohos homályban érik a remény,
Ha néha kinyílik a cella ajtaja,
Rohad az étel, a málé kemény,
Korog a raboknak szűkölő gyomra.

Élesen sikolyt a vaskos kapu,
Mögötte honol a pokol árnyéka,
Koporsót visznek, a szabadság kamu,
Mocsár fenekén van a hajléka.