Szürke kalapban érkezett a reggel.
Komor tartás a horizont felett.
Az álmosan ébredő,
Ijedtében, csontig megremegett.
Diderget a foltos kalap alatt.
Lomhán nyújtózott egyet,
Sóhajtott; ez néhány pillanat,
Egy kíváncsi fénysugár
Karimát bontott a filc alatt.
Húzta, tépte a cérnaszálat,
Lám a nyílás egyre tágabb,
S a huncut Nap szeme,
Már szakadt férc közt kukucskálhat.
Micsoda fény, egy cseppnyi résen!
Micsoda összjáték Földön égen!
Szégyenbe hozta zord kalapot,
Mely szép lassan, a Föld nyakszirtjén,
Egyensúlyt vesztve lecsúszott.
2 hozzászólás
Én szívesen olvastam a versedet, aranyos, ritmusos, dallamos.
Üdv.
Edit
Kedves marica.
Kellemes meglepetés. Nem gondoltam volna, hogy egy efféle történet rejlik a címed mögött.
Szellemes.
Köszönöm.