Mély és sötét az erdő,
elbújt a hold, a csillag.
A fák árnyéka megnő,
becsukódnak a gallyak.
Fészkek hullnak a földre,
rikácsolnak a varjak,
éles karmot meresztve
esnek embernek, vadnak.
Megmozdulnak a bokrok,
lassan csusszannak félre.
Az éjszaka árnyai
szállnak a rémült rétre.
Összefogódzva járják
a boszorkányok táncát.
Állati kéjt remélve,
köldökig lógó cseccsel
fejedelmüket várják.
Rándul a föld, felnyílik,
Patás patkója dobban.
Parázsló szeme izzik,
szerte lidércfény lobban.
Vad orgia kezdődik.
Ördögi pucér vágyak
kergetőznek az éjben,
s halomba dőlve hálnak.
Távol kakasszó hallik,
kukorékol a hajnal.
Az ég nagyot nyújtózik,
összekacsint a nappal.
Ébredezik az erdő,
lent is éled az élet.
Nyoma sincs már a rémes,
boszorkányos mesének.