Brecht, Bertolt:Ich habe dich nie je so geliebt

Ich habe dich nie je so geliebt

Ich habe dich nie je so geliebt, ma soeur
Als wie ich fortging von dir in jenem Abendrot.
Der Wald schluckte mich, der blaue Wald, ma soeur
Über dem immer schon die bleichen Gestirne im Westen standen.

Ich lachte kein klein wenig, gar nicht, ma soeur
Der ich spielend dunklem Schicksal entgegenging –
Während schon die Gesichter hinter mir
Langsam im Abend des blauen Walds verblaßten.

Alles war schön an diesem einzigen Abend, ma soeur
Nachher nie wieder und nie zuvor –
Freilich: mir blieben nur mehr die großen Vögel
Die abends im dunklen Himmel Hunger haben.

Brecht, Bertolt

B)

Nem szerettelek még soha úgy…

Nem szerettelek még soha úgy, húgom,
Mint mikor eljöttem tőled az alkonyatban.
A kék erdő elnyelt engemet, húgom,
Mi felett eztán csillagok álltak már nyugaton sápadtan.

Parányit sem nevettem én ott húgom,
Sötét sorsom felé mentem játékosan –
Miközben mögöttem már az arcok –
S a kék esti erdő – elhalványultak lassan.

Csodálatos volt minden e különös estén, húgom,
Sose volt, s sose lesz több ilyen –
De sajnos: csak nagy madarak emlékképe
Maradt, sírnak sötét ég alatt éhesen.

Szalki Bernáth Attila

A)

Soha nem szerettelek ennyire…

Soha nem szerettelek ennyire, ma Soeur
Mint ahogy ment, hogy este.
Az erdő lenyelte én, a kék erdő, ma Soeur
Rólunk mindig sápadt csillagok a nyugati világban.

Nem nevettem én kis, nem, ma Soeur
Melyik játszom sötét sors közeledik –
Bár már lassan elhalványult az arcok mögött
rajtam este a kék erdőben.

Minden volt nagy, hogy egy éjszaka, ma Soeur
Soha után, és soha –
Bevallom: én már csak a nagy madarak
sötét esti égbolton éhesek.