Öreg tölgyfa odújából,
Népes méhraj otthonából
Méz illata szállott.
Falánk barna mackó Brumi,
Mindig éhes hasát tömi,
Most épp mézre vágyott.
Lábujjhegyre ágaskodik,
Nyújtózkodva kapaszkodik,
A méhlakot eléri,
Könyökig benyúl a mézbe,
Megdézsmálja jól, kedvére,
S a kkor tetten érik.
Brumi brünnyög, hadonászik,
A méhrajból ki se látszik,
Oda a jókedve!
Körüldongják, megcsipkedik,
A méztolvajt leckéztetik,
Szökne, ha lehetne!
Szeme dagadt, fáj az orra,
Mancsát ezer fullánk szúrja…
Mit lehetne tenni?
Csillapul a fülsértő zaj,
Elvonul a megbolydult raj
A kárt felbecsülni.
Brumi lógó fejjel brummog,
A tett helyéről elcammog,
Süti szégyen pírja.
Hogy a másét el ne vegye,
Ha kívánja, szépen kérje,
Vajon megtanulja?
4 hozzászólás
Kedves virágének!
Nagyon tetszik ez a hangulatos vers .Gratulálok.
Nagyon örölök,hogy megnyerte tetszésedet!Köszönöm a gratulálást.
nagyon aranyos:-) gyerekeknek szóló verses kötetben a helye.
Kedves Shepherd! Köszönöm értékelésedet és örömmel értesítlek,hogy eddigi gyermekeknek szóló verseim már megjelentek Torontóban a Sigma Publishing hönyvkiadó gondozásában, a Napvilág Íróklub most készíti második dgikötetemet, és szándékomban van a harmadikat is megjelentetni, amelybenm benne lesz ez a vers is.
Köszönöm kedvességedet! Üdvözlettel Katalin