Búcsúzom tőled anyám,
eltaszít a világ magától,
majd ott, a messzi távol,
szeretteim várnak már reám.
Tudom, fájt mikor szültél,
mert akartatok engem nagyon,
de megöl a fájdalom,
kínban telt életem véget ér.
Mikor sírtam ringattál,
féltőn óvtál, átölelt karod,
megnyugtatott mosolyod,
éhem csillapítva szoptattál.
Nagyobb lettem, bántottak,
öledben leltem meg a vigaszt,
meghallgattad a panaszt,
fejem a válladra hajtottam.
Már nem ülök öledbe,
felnőttem, ötven éves vagyok,
többé nem panaszkodok
mikor bántanak, átölelve.
Elrontott életemben
de sok nőt szerettem hiába,
mind elutasította
érzelmem, kínlódva gyötrődtem.
Három igaz szerelem
volt, kikért életem eldobom,
bennük kellett csalódnom,
egy világ omlott össze bennem.
Az első szép szőke volt,
haja aranyló búzamező,
keble forrón ölelő,
szemében ragyogott az égbolt.
Csókolództunk órákig,
mily' szép, és csodás volt az élet,
egy nős férfival elment,
s én száguldoztam a halálig.
Vigyázott rám valaki,
megmentett, mert terve volt velem,
lelkileg össze törve
hagyott nyomorultan szenvedni.
Egy buta félreértés
hozta öt nekem, az igazit,
hűséges lesz a sírig,
de az ígéret tudom kevés.
Elvettem, szíve alatt
hordozta gyermekem, elvetélt,
a boldogság véget ért,
a bánat emelt közénk falat.
Munkában voltam, megcsalt,
a világ omlott össze bennem,
ittam, és gyógyszert szedtem,
valaki mégis életben tart.
Jött Ő, tűz volt szemében,
azt hittem, egy kaland lesz csupán ,
tüzes volt, izzó vulkán,
megváltoztatta az életem.
Újra hittem, s reméltem,
nem múlik el a láng mi éget
belül örökre minket,
de elmúlt a varázs, tévedtem.
Szeretlek, és nem értem,
miért nem engedsz már magadhoz?
Már csak egy kérdés kínoz,
Mi értelme így tovább élnem?
Búcsúzom tőled anyám,
eltaszít a világ magától,
majd ott, a messzi távol,
szeretteim várnak már reám.
18 hozzászólás
kedves István!
A mult leveledben, azt írtad elvettem,vagyis megingattalak az elharározásodban, a külfoldre menéssel kapcsolatban. E versed olvasása után pedig, nagyon is ajánlom, tedd meg a lépést, mert ott ahol vagy, eddig csak csalódás élt, és mint itt mondják, szüszükséged van neked is egy "tapéta cserére". Ilyenkor csak az segit, mert még ötven évessen , arra mondják az a legszebb férfikor, de ha az embert olyan gondolatok gyötrik mint téged, akkor azt mondom, mintent utánnad hagyni, új környezet, új ismerősök, minden régi kapcsolatok, gondolatok nélkül, ami neked új reményt, új perspektivát hoz az eletedben, és új irányt az életetenek. Ne félj a lépéstöl, merh ha ma nem teszed meg, akkor honap okolni fogod magadat, és mindig csak azt fogod kérdezni magadtol: Miért nem mentél el: Indulj, az élet szebbik oldala még előtted áll.
üdv Tóni
Köszönöm kedves Toni biztatásodat. Tudom, nem a legszebb dolog, ha egy férfi ember siratja magát, de nagyon nehéz váltani. Van egy közmondás: " Akit a kígyó megmart, az a siklótól is fél ". Sajnos én félek, inkább marad az önmarcangolás. De átfogom gondolni a tanácsodat.
Üdvözlettel: István.
Kedves István!
Rettenetesen szomorú verset írtál. A szívem összeszorult. Te csak háromszor csalódtál?
Hát akkor boldog ember lehetsz, én rádupláztam. És tudod mit? Hálás vagyok azért, hogy élek. Minden napért. A csalódásokat senki sem kerülheti el. Írunk szomorú verseket, mert érzékenyebbek vagyunk az átlagnál. Ha nem lennénk azok, miféle verseket tudnánk mi írni az életről? Hogyan érthetnénk meg mások bánatát? Honnét tudnánk, hogy mi a szerelem?
Én jobban sajnálom azokat, akik nem tudnak szeretni, félnek a küzdelemtől netán még gyávák is, és sorolhatnám. Mindjárt itt a tavasz és ki tudja mit tartogat Neked! Tiszta szívemből kívánom, hogy boldogságot hozzon Neked.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Én is nagyon sokszor csalódtam, az utóbbi egy hónapban kétszer is. Nagyon sok negatív dolog ért, amiért ilyen mélyponton vagyok. Én is örültem annak, hogy élek, s nem sikerült a másik oldalra költöznöm. Talán lesz még alkalom, hogy örülhetek az életnek.
Most koncentrálok a vizsgáimra, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.
Szeretettel: István
Kedves István!
Többször elolvastam a mai nap folyamán a verset. Reggel óta most van bátorságom reagálni. Nagyon szomorú. A csalódás azonban nem csak abból áll, ha nem szeretnek bennünket úgy, ahogy nekünk jó. Ha magadban csalódsz, akkor kell átgondolni a dolgokat.
Annyi parányi meglepetés van az életben, aminek nem tulajdonítunk jelentőséget, mégis rá kell jönnünk arra, hogy volt értelme. Mert semmi nincs véletlenül.
Kapsz egy idézetet:
"Köszönöm, amit látok: a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
Mindennek jelentése van." (Vas István)
Remélem vidámabb leszel mihamarabb! Tetszett, de megrázott.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin, hogy olvastad versemet. Minden apró örömnek tudok örülni, mint annak is, hogy sikere volt a szalagavatómon a butácska műsorunknak, s a bálban sokat táncolhattam az osztály legszebb lányával. Apró örömök ezek, de nem nyújtanak vigaszt arra, hogy egyre távolabb kerülök attól az asszonytól, akit szeretek 18 éve. Egyre nehezebb így nekem.
Szeretettel: István
Szia!
Azért vannak még csodák! Én hiszek bennük! Szóval kolléga vagy? ( a szalagavató miatt gondolom.)Na fel a fejjel! Az enyém is lent van, de emelgetem!
Szeretettel: Kankalin
Ja! "Az ember annyit ér, amennyit nem ad fel!" Ezt Ruttkai Éva mondta, én meg továbbítom, és próbálom alkalmazni. Nehéééééééééééééééz! De nem reménytelen!
Köszönöm kedves Kankalin, hogy jó tanácsaiddal elláttál. Igen, kolléga vagyok, most fogok érettségizni 48 éves fejjel. Gimibe járok. Nehéz élni, de remény van, hogy a sorsunk másként alakul. Van amikor az ember könnyebbnek látja, ha önként lemond az életről. De ahhoz is nagy bátorság kell és rengeteg pia.
Szeretettel: István
Kedves István!
Majd’ az egész élettörténeted benne van a versben, azonban végigkíséri a szomorúság.
Bánat mindnyájunkat ér az életben, az elől nem bújhatunk el, mert mindenütt megtalál. Azonban ne mélyedj el a bajokban. Legszebb férfikorodban élsz.
Gondold meg a lépésedet, Toni jó tanácsokat adott.
Ne feledd, a világ mindig olyan, amilyennek nézed. Meg kell keresni, s akkor megtalálod benne a szépet. Ne lásd sötétszínben a világot, mert nem olyan. Ne légy pesszimista, bizakodjál, mert a negatív gondolatok megragadnak benned.
Remény nélkül pedig meghalni is szörnyű érzés lehet, hát még élni!
Hidd el, a világ, és az élet szép. Ki kell várni mindent, te is türelmesen várd ki, eljön még az igazi boldogság. Most Téged itt is emberek, barátok vesznek körül, akik szeretnek, ha te is szereted őket. Ne szomorkodj, örülj az életnek, s reménykedj!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy barátokra, s vigaszra találok közöttetek. Hogy kiírhatom magamból a bánatom, kis megnyugvást ad számomra. De a szeretett asszony elhidegülése tőlem, mire nem tudom a választ, hogy miért van, s kikerülő válaszokat kapok a kérdésekre, nehézzé teszik az életemet. Magamat okolom mindenért, csak azt nem tudom, hogy miért?
Köszönöm vigasztalásodat.
Szeretettel: István.
Kedves István!…
Szomorú hangvételű versed és az őszintesége, torokszorító…
De a csalódásokat túl kell élni…Megeddzenek…:):):)
Szeretettel: Lyza
Köszönöm kedves Lyza, hogy olvasol, s egy igaz barátot tudhatok benned magam mögött.
Sokat jelent számomra a szavad, s ha tudom megfogadom a tanácsodat.
Szeretettel: István.
Nagyon mély és szomorú az amit kiadtál magadból. Megnyiltál előttünk és ez teszi igazán széppé amit leírtál.
szeretettel elizavetta
Köszönöm kedves Elizavetta, hogy olvastad versemet. Sajnos sokszor vagyok magam alatt, és sajnos nem a legszebb tulajdonsága egy férfinak, ha sír, és fájdalmasan nyalogatja sebeit. Én sajnos ilyen vagyok.
Szeretettel: István.
Kedves Metallica!
A versed tartalma szomorú és gyötrő.
Ne add fel, mindig van remény kilábalni a sorscsapások alól.
Küldöm sugaraim gyógyító hatását.
Üdv: napsugárka
Köszönöm kedves napsugárka, kicsit fel is melegedtem sugaraidtól.
Szeretettel: István
Kedves István!
Igazán mély érzésű ember lehetsz e versedből ítélve, hiszen ennyi érzés csak ily mélységből jöhet, ha fáj is. Így érsz sokat élve, nem pedig halva! Tarts ki, és írj sok ilyen mélyről fakadó verset! Üdvözlettel: GaZo
Köszönöm kedves GaZo, hogy olvastál. Egyenlőre még nincs szándékom meghalni.
Üdv: István